2013. július 25., csütörtök

Gyerekkel a Balaton...

Gyerekkel  a Balaton is más. Azt megelőzően nyári táborok, szerelmek, barátokkal, pároddal való kiruccanások helyszíne, majd emléke.
Számomra a Balaton egy végtelen én-idő volt mindig is. Sokat gondolkodtam, magamban, némán agyaltam, bárkivel is voltam ott éppen. Órákat töltöttem a vízben  egyedül. Töltekezve. Becsuktam a szemem, a nap felé fordultam, hogy érezzem a melegét, majd egy helyben, körbe-körbe pörögve úszkáltam, lebegtem. Olyan volt ez mindig, mintha a napban úsznék. Mintha én is egy, a saját tengelye és a Nap körül keringő bolygó lennék.


Gyerekkel viszont már más a Balaton is. Ott már ő a Nap, belőle árad a fény, ahogy lubickol, mutatja be ragyogó arccal az úszástudományát ( úszógumival persze), vizibicikliztek, lángost és palacsintát majszol és boldogan megeszik bármit, pedig otthon könyörögni kell neki pár falatért is.


De hallkan megsúgom, azért 3 percet most is loptam magamnak. Annyi egyedül is kijárt a vízben, többet úgysem hagyott volna, de nem is bántam J


2 megjegyzés:

  1. :-)
    Ugyanezt éltem át néhány hete a Balatonon. Nagyon furcsa volt, hogy azt élvezem a legjobban, hogy Bori lubickol, játszik, épít, fagyit eszik. De azért pár percet én is loptam. És elég volt.:-)

    VálaszTörlés