2013. július 28., vasárnap

...

Az örök elégedetlenség optimális mértékben előre visz, többé tehet  emberként, szakmailag, tudásban.
Aztán van az a pont, amikortól már korbáccsal csapkod, mert soha nem lehetsz elég jó a legnagyobb kritikusodnak, - saját magadnak.

3 megjegyzés:

  1. Nem tudom ezt csak úgy általánosságban írtad-e vagy gondoltál valakire, de én nagyon magamra ismertem.

    Mindig a teljesítményértékelő beszélgetéseken szembesülök vele, hogy a főnökeim elégedettebbek velem, mint én magammal... Biztos tapasztaltad már, hogy aki komoly elvárásokat támaszt saját teljesítményével szemben, az a külső kritikát is jobban megszívleli.

    A korbáccsal csapkodásról: van például, hogy hozom a tervet, de mégsem vagyok elégedett, mert valaki más túlteljesítette. :D
    Igazából ez visz előre valóban, de azért jó lenne néha lazítani a gyeplőn.

    Ugyanakkor itthon privátban simán megengedem magamnak hogy "szaladjon a ház" amikor fáradt vagyok, mert azt már felfogtam, hogy végesek az energiáim. :)))

    VálaszTörlés
  2. Minden, amit leírtál, érvényes rám is. Kivéve az utolsó dolgot, én otthon is hajszolom magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor neked vagy több energiád van, vagy jobban beosztod :)))

      Törlés