2013. július 5., péntek

A mumus

Van aki szerint elfogadható, van aki szerint hasznos, más szerint helytelen, hogy legyen egy mumus az eszköz, vagy inkább fegyvertárunkban. Egy olyan dolog, személy, amellyel a másképpen már megzabolázhatatlan gyerkőcöt egy perc alatt ráncba tudjuk szedni.
Nálunk a mumus a KISCSOPORT. Ha Eszter nem fogad szót, rendetlen, elég annyit mondani, hogy visszamegy a kiscsoportba. Nála ez egyenlő a szakmai lefokozással.
Régebben a varázszó a BABYSITTER  volt. Azt sem tudta, eszik, vagy isszák, de félt tőle, mint a tűztől. Ezt a mumus apai ágon örökölte, ott is elég volt imitálni egy telefonhívást a babysitternek és piff-paff, megjavult a gyerek.
Nagyjából tíz évvel ezelőtt  a munkahelyemre érkezett egy család, egy eleven gyerkőccel. Nem volt rossz, egyszerűen gyerek volt, kicsit eleven, tetszett neki az új hely. Ahányszor meg merészelt moccanni, az anyja ráförmedt: Megbüntet a JÉZUSKA!  Tette ezt olyan szigorúan és félelmetesen, hogy a harmadik felkiáltás után már én is félni kezdtem. A gyerekről nem is beszélek, rettegés volt a szemében. Na, ez nálam a véglet! Idáig soha! Sem az ördög, sem a gonosz, sem  a manó nem visz el. Ezek már félelmet generálnak a gyerekben.
Viszont a kiscsoport marad:-)
Nos, nálatok mi a varázsszó???

2 megjegyzés:

  1. Hozom a poharat... (előzmény: hideg víz a nyakba)

    VálaszTörlés
  2. Nekem régebben számolnom kellett, ma már arra sincs szükség. Elég, ha mutatom, hogy -1, 2 hármat már sose érjük el...
    :)))

    VálaszTörlés