2013. június 17., hétfő

Vannak pillanatok...

Szoktam mondani, hogy én egy napig is utaznék mondjuk  New Yorkba, hogy megihassak bent a városban, felhőkarcolók és sárga taxik között egy kávét, hozzá elmajszolnék egy fánkot, a tömeget bámulva, majd hazajönnék. Nem érdekelni a sok órányi repülés, az  a kávézós pillanat megérné.

Ugyanígy mennék vissza Párizsba is, egy igazi francia reggelire, friss croissan, kávé, dzsem.  Vagy csak üldögélni a fűben egy park közepén, magamba szívni a várost.

Kassának sok ilyen csodás pillanata volt az elmúlt két napban, így semmiség ez a sokszáz kilóméter.
Nekem megérte.

Hogy bolond vagyok? Lehet, de én gyűjtöm ezeket a pillanatokat. Egy képet, illattal, zajjal, érzéssel. Egyszer majd megtelik velük az a képzeletbeli album és jó lesz úgy fellapozni, hogy van benne tartalom.


3 megjegyzés:

  1. Nem vagy bolond! :-) Az ilyen élmények emelnek ki a mindennapokból.

    VálaszTörlés
  2. Igen,- engem, téged, valakit, sokakat, de persze nem mindenkit :-)

    VálaszTörlés
  3. Mikor a lányaink kicsik voltak nem tudtunk csak egy napra elutazni, mert nem hagyhattuk itt őket hosszabb időre. Mi Bécsbe jártunk kávézni és Sopronba sétálni és bécsi almást enni. Azóta is a legkedvesebb pillanatainkként őrizzük ezeket az emlékeket.

    VálaszTörlés