2013. május 15., szerda

Rosszul vagyunk programozva

- a levegőt akkor becsüljük, mikor már nem tudunk lélegezni
- a társat akkor, amikor becsukja maga mögött az ajtót
- a szülőt akkor, amikor a sírjánál állunk
- a vizet akkor, amikor fáj a szomjúság
- az árnyékot akkor, amikor kiszárad a fa
- az életet meg sokszor a végén sem, - akkor már csak elsiratjuk magunkat, amiért nem is éltünk.
Rosszul vagyunk programozva.

6 megjegyzés:

  1. Ha ezt ennyire tisztán látjuk. Miért nem változtatunk ezen?
    Hibáink felismerése már fél megoldást jelent. A többi rajtunk múlik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kései felismerés már kevés dolgon tud változtatni.

      Törlés
  2. Igen, csak nehéz. De miért is??

    VálaszTörlés
  3. Ha erre figyelmeztetjük magunkat időről időre, az már egy lépés!!! Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet értek. Fontos rendszeresen értékelni, átértékelni a dolgainkat, az életünket és így folyamatosan finomítani azon, amin kell.

      Törlés