2013. május 28., kedd

Beszélünk

Beszélünk. 
Magunkban, a társunkkal, másokkal, valakivel, bárkivel.

Van, aki magában beszél, mert egyedül van..... Vagy mert nincs aki meghallgassa..... Vagy nincs, aki megértse.

Van, aki másokkal beszél, pedig van társa is. 

Valaki bárkivel beszél, pedig ott van az az egy valaki, aki szívesen meghallgatná.

2013. május 22., szerda

Csehszlovákia

"Jaromír, hazájában Csehszlovákiában országos bajnok bringázásban."
 Legalábbis az Animax-en futó BANZUKE műsorvezetője szerint.
Hm.... Ázsiába még nem jutott el a hír, hogy Csehszlovákia már nem létezik...
De hogy még a magyar szinkron során  sem szűrtek  ki ekkora bakit, az hihetetlen!
Ennél jobban már csak a Paprika tévén futó cseh műsorok magyar fordításán lehet szórakozni.
Az is tiszta Csehszlovákia.

2013. május 20., hétfő

Hüpp, hüpp, barbatrükk - II.

Ha azok közé tartozol, akik mosogatás közben meglódítják a mosogatószeres flakont, tesznek belőle a szivacsra és úgy mosogatnak, akkor próbáld ki ezt a barbatrükköt:
Egy literes flakonnak megvan a maga súlya. Ebből kifolyólag, mikor lendületből megfordítod kupakkal lefelé, több mosogatószer folyik ki  a szivacsra. Próbáld ki, mennyit használsz el, ha csak fél literes flakonban tartod a mosogatószert.
Kisebb súly, kisebb lendület, kisebb pazarlás.
Leghatékonyabban akkor tudod adagolni a mosogatószert, ha adagolófejet használsz. 


2013. május 19., vasárnap

Jó vásár

Ez volt ám a jó vásár! Naívan azt gondoltam, egy hűtőtáskát vásároltam. Milyen jó is lesz majd, ha például lemegyünk a Balatonra!
...
Azután valaki beleköltözött.
...
 Mert ugye miért is állna nyárig kihasználatlanul egy ilyen jó kis macskatanya???!!!


 Az eredetileg üvegek kivételére szánt nyílás a függőhíd.



Hüpp, hüpp, barbatrükk - I.

Fahéjas cukorral, vagy fahéjas kakaós cukorral többen töltenek palacsintát. Kipróbáltátok már, milyen egy újnyi fahéj vagy mézeskalács fűszerkeverék a palacsinta tésztájába keverve?
Nagyon illatos és finom. Remekül passzol hozzá például egy almás töltelék. 




2013. május 18., szombat

Juhtúrós cukkini

 A napokban találtam  Via blogján a juhtúrós cukkinihajó receptjét, amelyet kicsit átvariálva készítettem el. Az ötletért ezer hála, nagyon jók az étel ízei együtt.

Három közepes cukkinit hosszában, majd szélességében is megfeleztem. Kiolajozott jénaiba raktam, sóztam és borsoztam.
Kb 10 dkg juhtúrót, egy tejfölt, felkockázott sonkát, borsot, kicsi sót és sok petrezselyemzöldjét összekevertem, majd ezzel a keverékkel megtöltöttem a cukkiniket.
Alufóliával letakart sütőben sütöttem 200 fokon, majd rászórtam a reszelt sajtot és készre sütöttem. A sütési idő szerintem összesen 20+20 perc volt. Főtt burgonyával, vagy önmagában fogyasztva is nagyon finom. Próbáljátok ki!



A juhtúróval nagy szerencsém volt - igazi árvai ( Orava, Szlovákia) bryndzám volt otthon, egy termelői boltból. Ennek az ízét nem lehet összehasonlítani az üzletláncokban kapható juhtúróéval. Ha van lehetőségeket, válasszátok az  eredetit :-)


Kinek jó ez?

Nagyon mélyen magába nézve beismeri az ember, hogy az,  aki irritálja valami miatt, akire dühös, akin felháborodik, arra valamilyen formában irigy.
Irigy, mert megadatott valami a másiknak, ami neki nem. Mert lépni valamiben, mert felvállalni valamit, tud, mer, akar úgy élni, cselekedni, ahogy mi is szeretnénk.
Fújunk, fújtatunk, felháborodunk és kikérjük magunknak, de az egész mögött ott lapul egy tétlen, paszív fortyogás.
Ez olyan, mint amikor egy sikeres fogyás történetét olvasva átkozódik az ember, hogy ez a kép retusált, miközben nyomatja befelé a chipset. És ez csak egy példa volt.
Mindig van választásunk, minden helyzetben. Egy asztalhoz le is lehet ülni, de fel is lehet állni onnét.  Egy ajtón keresztül bejutunk valahová, de ki is léphetünk onnét a nagyvilágba.
Meg kell csak látni a lehetőségeket. A legnagyobb időpocsékolás az, amit kifogások gyártására fordítunk. Kinek jó ez???

2013. május 15., szerda

Rosszul vagyunk programozva

- a levegőt akkor becsüljük, mikor már nem tudunk lélegezni
- a társat akkor, amikor becsukja maga mögött az ajtót
- a szülőt akkor, amikor a sírjánál állunk
- a vizet akkor, amikor fáj a szomjúság
- az árnyékot akkor, amikor kiszárad a fa
- az életet meg sokszor a végén sem, - akkor már csak elsiratjuk magunkat, amiért nem is éltünk.
Rosszul vagyunk programozva.

2013. május 14., kedd

Ez is apróság

Ma ezt a jázmin ágat adtam valakinek meglepetés gyanánt. Apróság, de szemet és lelket gyönyörködtető.
Egy pillanatnyi jó  érzés annak is, aki adja és annak is, aki kapja.



Láttam egy lányt reggel, aki nehezen parkolt  be az autójával. Jeleztem neki, hogy  mehet még hátra nyugodtan.  Ez is apróság, de már csak ilyeneket gyűjtök.

Adjuk meg a módját ...

Olvastam minap egy bejegyzést arról, hogy a lányt meglepte munka után  a párja egy üveg Bacardi Breezerrel. Ketten itták meg , PEZSGŐS POHARAKBÓL!





Mondhatjátok, hogy flanc meg felvágás, de nekem ez nagyon szimpatikus. Nem a mi, hanem a hogyan a lényeg. Mindennek meg lehet adni a módját. Illetve,- meg lehetne.

2013. május 13., hétfő

Best of Eszter

- Anya, mit ettem egyszer valamikor valahol? Szerinted kóbászt???
- Hát édes leányom, te kolbászt biztosan soha sehol sem ettél.
- Akkor mit ettem szerinted?
- Halványlila gőzöm sincs.
- Igen, azt!!!!

Hangyák vagyunk



Hangyáknak neveltek minket. Hangyák vagyunk. Nem királynők, vagy katonák, nem szárnyas hangyák, hanem  kicsi, egész nap rohangálós munkások.
A szüleink rögtön rávágnák: Mi ezzel a bajod? Hiszen a SZORGOS hangya dolgos és ügyes! 
Bizony. Reggeltől estig, megszakadásig dolgozik a nagy ügy, a nagy közösség érdekében, ahol ő a társadalom ALAPJA. Ha őszinték vagyunk, akkor inkább a hierarchia legalja. A melós, a szolgalelkű, a megszállottan másokért güriző. De jó is neki! 
Nagyon sajnálom, hogy ezt hoztuk otthonról. Nem  csak mi, ugyanúgy vonatkozik ez még a szüleinkre is, ők is ezt látták otthon annak idején. Dolgozz szerényen, alázatosan, gyorsan,  lehajtott fejjel. Ne kérdezz, ne is mondj semmit. Némán, magadban adj hálát azért, hogy van mit és hol dolgoznod. A munka nemesít. Ne álmodozz, ne áhitozz nagy dolgok iránt! Légy szerény, mint a hangya!

...

És végezetül a  hangyáról Wikipédiásan:


Munkások:
A munkások voltaképpen elsatnyult nőstények, szárnyatlanok, toruk jóval egyszerűbb szerkezetű és kisebb, mint a nőstényé, összetett szemük kisebb, pontszemeik is vagy teljesen hiányzanak, vagy egészen aprók. Ezzel szemben agyvelejük erősebben fejlett, mint az ivaros egyéneké és ennek köszönhetik szellemi képességeiknek magasabbrendűségét, úgyhogy a hangyamunkások igen sokoldalú munkát tudnak végezni. 
...
Zé, a hangya is fellázadt egyszer. 
...
Túl kevés a Zé-faktor.


2013. május 11., szombat

Kerti körkép

Egy kertben minden nap van valami látványos változás, mi most virágba borultunk. 


Az akácot, a miniorgonát és a jázmint lassan  követik a rózsák is.


Ezek mind nagy kedvenceim.


A rózsákat követi majd a szépséges és legnagyobb kedvenc LEVENDULA is ♥

2013. május 10., péntek

Gyerekek, birkák és más magvas gondolatok

Ezerszer lerágott, átbeszélt, megvitatott téma már a gyerekkori kegyetlenség, kiközösítés, bandázás, mégis újra és újra aktualitást nyer, ha a gyerekünk is részese vagy áldozata ezeknek.
Ovis korba lépve a gyerkőc először lesz részese egy új közösség kialakulásának. Minden közösségben vannak hangosan és csendesebbek, bandavezér, követők, bólogatók, utánzók, lázadók, különcök és kiközösítettek is. Egy ovis közösség aszerint is változik, melyik gyerek hogyan fejlődik. Van, aki hamarább komolyodik, ezáltal kicsit kiszorul a csapatból, más pont ezt az állapotot használja ki arra, hogy vezető pozícióhoz jusson az adott csoportban.
Mindig harcoltam a kiközösítés és a gúnyolódás, megszégyenítés ellen. Ma sem tűröm meg ezeket, legyen szó gyerekekről, vagy felnőttekről. Számomra a másság nem ok a perifériára kerüléshez, minden fajta másságot, különbséget el tudok fogadni és tisztelni is. Alapból azt gondolom, csak úgy várhatom el a világtól, hogy elfogadjon, ha én is ezt teszem vele.
A történelem már ezerszer igazolta, hogy sokszor azok az emberek vittek véghez nagy dolgokat, alkottak maradandót, akik csodabogarak, flúgosok, különcök, magánzók voltak a többiek szemében. Tiszteletben kell hát tartani az ő saját világukat, figyelve persze mindeközben arra is, hogy mindezt megőrizve, de rendezett, békés kapcsolatban álljanak a környezetükkel is.
Ez a fene nagy, kerek elvem napi száz alkalommal bukik meg valószínűleg az 5-6 éves ovis gyerekeink világában, ahol a sok kis formálódó, helyét és önmagát kereső kisember, bizony kegyetlen, vagy akár bántó it tud lenni. Odacsap testileg, vagy lelkileg. Bánt és megbántják.
Mit lehet tenni velük? Mit teszel, ha a gyerekedet kiközösítik? Vagy - ha a te gyereked gúnyol, közösít ki másokat?
Nagyon nehéz úgy hatni egy gyerekre, alakuló, képlékeny, de akkor is önálló személyiségre, hogy nem vagy aktív résztvevője az ő napi mikroközösségének ( értsd osztály, csoport ). Hiszen spontán módon reagál ő is, vívja a maga harcait, keresi a helyét. Hol ide csapódik, hol oda. Hol bántják, hol megbánt másokat.
Azt hiszem, felismerve bármifajta szélsőséges, negatív viselkedést, mindenképpen helyes vágányra kell terelni a gyereket, elmagyarázva neki azt, amiben hibázott. Mi lesz az eredménye? Sajnos azt gondolom, rövid távon semmi. Attól, hogy én megszidom a  gyerekemet, amiért csúfolódik és elmagyarázom neki, miért nem szabad így viselkedni, ő másnap, vagy harmadnap még ugyanúgy fog viselkedni.
Az egyedüli dolog, amiben hinni tudok , hogy az, amit te nap mint nap hallasz, mindamellett látsz is, egy idő után beléd ivódik.
Nagymamám annak idején, a maga nem egész 150 centijével, az ablakpárkányt alig felérve minden nap utánunk szólt, hogy figyeljünk oda az iskolában, mert a tanulás a legfontosabb, amit megtanultunk, azt senki nem veszi el tőlünk. Meghallgattam egy nap, két nap, egy éven át, 12 éven át. Végül ez lett a legfontosabb cél, legnagyobb érték az életemben. Egyszer, tízszer hallani egy dolog volt. A jobbon be, a balon ki. De tizenévig, minden nap és egy olyan embertől, akit én okosnak, példaképemnek tekintettem, már eredményes volt.
Azt hiszem, hosszú távon csak ez a módszer lehet eredményes ebben a kérdésben is. Elmondani a gyerekemnek minden nap, hogy elfogadónak kell lenni. Elmagyarázni, hogy miért. Megértetni vele, hogy ő önmagában, mások majmolása nélkül is, vagy gúnyolódásuk ellenére is egy igazi egyéniség. Legyen tisztában saját értékeivel, annak fontosságával, hogy csak olyan dolgokat szajkózunk, amikben hiszünk. A gyengének segítünk,  az erőstől, okostól tanulunk.
Túl nagy elvárások egy ovistól? Nem hiszem. Minden a megfelelő nyelvezet kérdése. Minden korban meg tudom ismételni ezeket a számomra fontos dolgokat, más és más szinten, a gyerek korától, érettségétől függően. Hangsúlyozom - nem kis felnőttekkel, hanem gyerekekkel beszélünk. Nem várhatunk el tőlük felnőttes viselkedést, de az erős alapokat, amelyekre majd az idő teltével építkezhetünk, most kell leraknunk.

Az én gyerekem néha majom, néha kis okoska, néha barika módjára béget mások példájára, jó hangosan persze,néha meg pont őt követi a csorda. Van, hogy nagyon büszke vagyok rá, van, hogy vissza kell törnöm a szarvait. Szégyenleni ilyenkor sem fogom, mert öt éves, mégcsak cseperedik ez az emberpalánta. Amit viszont mindig fontosnak fogok tartani az az, hogy kapjon tőlem visszaigazolást az egyes helyzetekben, tudatosítsa, mi a helyes és a helytelen, mert ezek a  visszajelzések fogják kijelölni számára a helyes útirányt.

2013. május 8., szerda

Gazdag tonhalsaláta

Gazdag, mert sok finomság van benne. 
Gyors, mert 5 perc alatt raktam össze.

Hozzávalók: tonhal/konzerv/, paradicsomkonzerv, babkonzerv / 3 fajta bab  volt benne /,  bazsalikom, olajbogyó, felkockázott kemény sajt, só, bors. Ennyi.  

Sok a konzerv? Lehet, de tonhalam csak ebben a formában van, a paradicsom és a bab pedig frissen is elkészíthető, ha valakinek van otthon. 
Kész az isteni nyári ebéd, vacsora. Próbáljátok ki!


2013. május 7., kedd

2013. május 6., hétfő

Dzsippescsaj

Dzsippescsaj megáll a tankjával az egyirányú utca közepén. Tanakodik, merre tovább.
Mögötte egy pénzszállító kocsi áll, várom, hátha kiszáll már az egyik biztonsági ember, hogy megmutassa neki az egyenes irányt.
Dzsippescsaj észreveszi, le akar húzódni, talál is szerencséjére egy szabad parkolóhelyet. Boldog, kiszáll, megveszi a parkolójegyet, mikor is észreveszi, hogy a nagy szabad hely a gyalogosátkelő. Mit tegyen, tanakodik. Tőle tíz méterre egy félig üres parkoló van, legalább tíz szabad hellyel, az irány is adott lenne ( egyirányú utca, még mindig). Beszáll a terepjáróba, bedobja a hátramenetet, visszatolat menetiránnyal szemben 100 métert egy üres parkolóhelyért. Beparkolt. Akkor már azt gondoltam, bekapcsolta a robotpilótát, hogy ez így egyre sikerült, mégha az irány nem is helyes. Mert robotpilóta biztosan van egy százezer eurós kocsiban. Legalábbis a dzsippescsajoknak.

2013. május 4., szombat

Kibukott az emberség a "népből" - magánvélemény

Ide leírhatom a véleményem, mert ez a saját blogom. Máshol, más formában nem fogom megtenni, mert nem érdemes.
Tegnap bankrablás történt kb 50 méterre a házunktól. Ráadásul abban a bankban, ahol egyébbként / egy teljesen más területen én is dolgozom/.
Követtem a neten a híreket és  sajnos a hozzászólásokat is elolvastam. Írja többek között egy egyetemet végzett ember, hogy aki bírja, hogy bankban dolgozzon, az meg is érdemli, hogy kirabolják.
...
Ilyenkor percekre lefagy az agyam, mert nem értem, hogy gondolkodhat valaki így.
Számomra minden ilyen hír azért megrázó, mert elsősorban embereket támadnak meg. Fegyvert fognak rájuk, veszélyeztetik az életüket. Nem a pénz a lényeg ebben az egészben, hanem az, hogy ott sorsokról, igazi emberekről van szó. Hogy nem történt nagyobb baj, az igazi szerencse volt. De történhetne bármikor. Belátom, hogy sok az elkeseredett, elszegényedett ember, bár azt gondolom, ezt nem ők teszik. Rengeteg drogos, játékgépfüggő, vagy más szenvedélybeteg ember van. Hajtja őket a megszállottságuk, nem érzékelik a veszélyt sem. Pénzt kell szerezni, bármi áron.
Az, hogy mikor ölnek meg valakit, szerintem lehet akár egy kiszámíthatatlan pillanat kérdése is, nem kell hozzá nagyobb ok. Aztán majd lehet tudathasadásra hivatkozni, mert most ez a divat.
Az, aki szerint megérdemli a bankban dolgozó hölgy, hogy fegyvert fogjanak rá, mondja ezt a szemébe, ahogy az üzleti eladónak, benzinkúti alkalmazottnak, kisboltosnak, pincérnek. Mert ilyen támadás bármelyiküket érheti és sajnos soha egy esetben sem tudhatjuk, mikor szakad el a cérna annál, akinek a kezében a fegyver van.

Embertelennek tartok ilyen reakciókat. Bele kellene gondolni, mekkora trauma marad egy megtámadott emberben. Mennyi időbe tellik, amig nem egy potenciális rablót lát minden betérő személyében. Hány álmatlan éjszakája lesz, mennyi rémálma. Van, aki egy ilyen eset után soha többé nem tud dolgozni. Egy élet megy így tönkre, családok hullhatnak szét.
Nem baj, megérdemli, hogy kirabolják, ha hajlandó, itt dolgozni, van gyomra hozzá.

2013. május 3., péntek

Banánkenyér - egészségesebben

A recept főszereplője az a pár megmaradt, kicsit /nagyon/ barnás banán volt, amelyek a gyümölcskosárban várták a sorsukat.
A banánkenyér elkészítése nagyon egyszerű. Ez a változat is, viszont  kicsit egészségesebb a megszokottnál:

4 érett, botmixerrel pépesített banánt, egy tojást, 1 csésze barnacukrot, 100 gramm olvasztott vajat,  egy csésze réteslisztet, egy csésze teljes kiőrlésű lisztet, egy csomag sütőport összekevertem.Hozzáadtam két kanál holland kakaóport / lehet kakaó nélkül is készíteni, vagy étcsoki darabkákkal/ és egy kis vanília aromát.

A masszát kivajazott gyümölcskenyérformába öntöttem és 160-170 fokon egy órán át sütöttem.

Kihűlve fogyasztandó, vaníliás fagyival megspékelve kevésbé egészséges, de nagyon finom.




2013. május 2., csütörtök

A kert


A kert napról napra szebb. Májusi eső aranyat ér - mondják és igaz ez a fűre, bokrokra is, mert ez a mai eső szinte kiszínezte őket, átfestette a zöldeket még zöldebbekké.
A képek még ez előtt készültek.











2013. május 1., szerda

Ma itt szerettem volna lenni


Ma itt szerettem volna lenni:


Felismeritek?








Az utolsó képen van egy kis segítség.
De ha kevés lenne: levendula, Pogány Madonna, Visszhang.