2013. április 16., kedd

Nekem így tökéletes

Nemrég találkoztam egy ismerősömmel. Kérdi, hogy van a gyerek. Mondom, jól, tipikus ötéves.
Erre megsúgja, hogy az ő utcájukban is van örökbe fogadott gyerek. Jó hangos! És a biciklivel is gyorsan hajt. Igazi rossz gyerek. Meg vannak vele áldva a szülei!!!
Kérdi, a miénk milyen?
Hát most erre mit mondjak? Azt, hogy halkszavú, nyugodt és komolyzenét szeret hímzés közben hallgatni, miközben nem feledkezik meg a helyes testtartásról???
Nem ilyen. Hangos, aktív, gyakran rendetlen, néha visszabeszél, lemeríti az embert rendesen. De mitől ne lenne ilyen? Tőlem tanulta el, én is ilyen vagyok.
Szokta is mondani jóanyám, hogy na most aztán visszakaptad!
De nem számít, ez így jó,  nekem így tökéletes. Nem tervrajzok vagy kívánságlista alapján vagyunk összerakva. Egy gyerek meg még ráér megfelelni a milliónyi elvárásnak. Azoktól majd úgyis vagy néma lesz, vagy még hangosabb.

2 megjegyzés:

  1. Most komolyan attól függ a gyerek milyen, mert örökbefogadott! És sajnálkozó tekintet nem volt mögötte? Pfújj....
    Pont olyan mint egy ötéves, gyönyörű szemű, kislány!:-)))

    VálaszTörlés
  2. Inkább olyan tekintete volt, hogy legyek óvatos vele, mert ki tudja... Anikó, mindig azt figyelem, ki mondja azt, amit mond, mert itt is olyan prédikált, akinek inkább hallgatnia kellett volna.

    VálaszTörlés