2013. április 22., hétfő

Gondolkodom...

Gondolkodom már egy ideje az élelmiszereken, írtam is róla. Hazai, import, helyi termelő.
Tegnap egy nagy hiperszuperben voltam. Gyönyörű, friss zöldségek és gyümölcsök. Nagyrészt persze behozatal. De jó marketingesek vagyunk, tudjuk, hogy már van egy réteg, aki csak hazait akar, hát nekik nagy betűkkel hirdetjük, hogy itt a honi áru, piros, fehér, zöldben. Találsz hazait húsból, tésztából, bármiből.
Még a lekvároknál is szembetűnt a kiemelt helyen elhelyezett, drága, kicicomázott HAZAI  termék.
Ott, az ezernyi eladandó, magát kínáló áru között azon járt az agyam, mekkora manipuláció ez az egész. Minden oldalról bombáznak minket, befolyásolni akarják a vásárlói szokásainkat, fogyasztásunk minőségét és leginkább a mennyiségét.
Az élelmiszerek tele vannak ízfokozókkal. Sok biztosan hajlamos függőséget is okozni. Rácuppanunk egy ízre, mint valami drogra és állandóan keressük, újra meg újra megvásároljuk.
Ha ezeknek nem dőlünk be, majd talánk a hazai termékeknek, mert tudatosak vagyunk! Igaz, ezek meg aztán jó drágák, de nem számít, olyan eltökéltek vagyunk, hogy megvesszük, támogatjuk a hazai termelőket. Ezzel a vonallal egy nagy bajom van. Az, hogy az áru költségeinek nagy részét a külcsín képezi. Eladhatóvá, vonzóvá kell tenni a terméket, minden címkén legyen matyóhímzés és társai. Nem szeretem ezt.
Ugyanez a kategória a BIO termék.
Számomra az ideális az lenne, ha egyfajta leegyszerűsített mini gazdaságban élnénk. Ismerem a termelőt, ő megtermeli a javakat és ezeket úgy, ahogy vannak, eladja nekem, mert igényt tartok rá.  Juliska néni felneveli a csirkéit, levágja és maximum bezacsizva eladja nekem. Nem festi rá a nemzeti lobogót, nem költ a marketingre, a terméke árát a költségei és a haszon képezik, ami fizetség a rá fordított időért cserébe.
Kell tojás? Szólok a falubelinek és összeszedi nekem, én kifizetem. Még dobozt is adok neki, hiszen van otthon akármennyi.
Jó lenne újra létrehozni az igazi, falusi, kisvárosi piacokat. És most nem a trendi piacokra gondolok, mert ez is egy marketingfogás lett az utóbbi években. Valahogy ehhez az úthoz kellene visszatalálnunk, mert ez az egészséges, a manipulációmentes, az értékes és az őszinte.
Hiányzik az is, hogy a faluk támogassák ezt az irányvonalat. Mindenhol van erre alkalmas hely, de ne az legyen a falu hozzáadott része, hogy ezt bebiztosítja. Legyen az, hogy a helyitől például nem kér helypénzt. Ha valaki úgy gondolja, mehessen ki a tíz kiló paradicsomával is, adja el a jó minőségű termékét a falubelinek. Nem ez lenne a helyes??? Szerintem igen.

Van egy kedves, régi történet egy közeli,  kisvárosi piacról. Elment a házaspár a piacra paprikát vásárolni. Egy ládával szerettek volna venni. Meglátták Józsi bácsit, akinek pont ennyi volt. Mondták neki, meg szeretnék vásárolni az egész ládával.
- Az egész ládával???!!! ,- háborodott fel Józsi bácsi. Dehogy adom el! Akkor mint fogok itt egész nap csinálni???
:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése