2012. október 1., hétfő

Ebéd Párizsban

"Gvendal boldog ember, én pedig zsigeremből gyanúsnak találom a boldog embereket. Amerikában, ahol felnőttem, a kisgyerekek nem azt mondják: Ha nagy leszek, boldog akarok lenni. Nem így kell befejezni a mondatot. Mi úgy mondjuk: Ha nagy leszek, orvos, űrhajós, vadászpilóta akarok lenni.
A boldogság az én szememben túl elvont fogalom, egy hosszú egyenlet végeredménye: alapérték szorozva x sikerrel, osztva y dollárral, z tartozással, mínusz f ledolgozott óra, plusz g tekintély. A boldogság az én olvasatomban egy csomó olyan dolog összessége, amit nekem még nem sikerült elérnem."
 
/ Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban/

Elgondolkodtató sorok. A fenti képlet sajnos sokunkban úgyanúgy meg van határozva. Feltételekhez kötjük a boldogságot ahelyett, hogy egyszerűen eldöntenénk: boldogok leszünk.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése