2012. október 31., szerda

SPIRIT INDESTRUCTIBLE

Nézzétek, hallgassátok, merítsetek belőle erőt!!!
 
 
 
 

Jó szomszédság

Ki ne hallott volna már legalább egy viccet a kíváncsi szomszédról, aki mindent tud, lát, hall? Leselkedik az ablakon, a kerítés  felett, figyeli, ki mikor jön hozzánk. Na persze vannak szélsőséges esetek is, akik jegyzetelnek, fotóznak, bizonyítékot gyűjtenek, feljelentenek, de ezek szerencsére csak a kivételek.
 
 

 
 
Nagy a rohanás manapság. Sokan kora reggeltől késő estig dolgozunk, úton vagyunk. Van, aki azt sem tudja, kik laknak a közvetelen környezetében. Nincs már idő a kapcsolatokra, pedig a jó szomszéd sokszor a legjobb és leggyorsabb segítség is amellett, hogy lehet igazán jó barát is.
Nem figyelünk már egymásra, bezárjuk  az ajtót és elbarikádozzuk magunkat a világtól is. 
Kihaltak a mindenapi emberi kapcsolatok. Ritkán épülnek, alakulnak közösségek. Pedig fontos szerepük volt a múltban is és lehetne a jövőben is.
Annak az apropója, hogy ma erről bővebben írok, a következő: Az elmúlt két hónapban számtalan bűncselekmény történt a környezetünkben. Azokat, akik a falumból vannak, két hónapja egy kettős rablógyilkosság sokkolta, konkrétan két háznyira tőlünk. Az eset után érezhető volt a rémület, a sokk és a félelem az emberekben. Pár hete újabb betörés volt nem messze tőlünk, majd nem sokon múlott, hogy egy következő is megvalósuljon még közelebb hozzánk. Leírni is szörnyű mindezt. A tágabb környezetemben két család is áldozat volt rablásokban. Hihetetlen, milyen bűnözéshullám  ért el minket!
A gonosz nem alszik, a gyengeség szagát érezve lecsap újra és újra, nincs benne kegyelet.
Volt - e a bűnözőknek valaha is  könnyebb dolguk, mint most? Senki sem figyel a másikra. Azelőtt az emberek vigyáztak egymás jószágára, vagyonára, portájára. Természetes és kölcsönös dolog volt ez a régi kor embere számára. Ma viszont nem látunk hallunk. Könnyebb így? Fene tudja. Azt gondolom, hogy nem.
Azt hiszem, újra meg kellene ismernünk egymást. Figyelni a másikra, szánni rá pár percet, megkérdezni hogy van. Újra igazi szomszédok lehetnénk.  Köszönj a szomszédodnak, cseréljetek telefonszámot, szóljatok egymásnak, ha valaki elutazik, kirándulni meg. Segítsetek és merjetek segítséget kérni!
Végtelenségig tudnék írni arról, miért is  fontos a jó szomszédság. A legfontosabbnak viszont azért tartom, mert az összetartás és a közösség ereje akkora pozitív energia, amely távol tudja tartani  a rosszat, az idegent és  a betolakodót.


Fűszerszüret

A havazást megelőző napon sikerült leszüretelnünk a fűszerkertünk utolsó kincseit. Most menta, citromfű, rozmaring, levendula száradnak  szépen felakasztva.
 
 
 
 
A rozmaringot grillcsirke, krumplipüré, rozmaringos - pesztós csirke, de akár főtt vagy sült burgonya készítésénél is felhasználjuk.
 

 
 
A citromfűből finom tea készül, idén viszont még a körtebefőttbe is került.
 
 
Mentatea, mentatea, mentatea.
 
Leszedtük még az utolsó szál levendulákat is, kakukkfű is maradt bőven. Levendulás porcukor mindig van bekeverve, hiszen minél tovább érik, annál finomabb, intenzívebb az íze.
Ti is betartalékoltatok már a fűszerekből télire???
 
 

2012. október 30., kedd

Tök jó!

Ma tökfaragás lesz az oviban és mivel jó esetben csak késni fogok (rosszabb esetben oda sem érek), tegnap este előre dolgoztunk. A végeredmény a FIFI nevet kapta. Lányos arca van, széles mosoly, drótszarvacskák, zöld filc levél, filc-fa nefelejcs díszítés a fején. Nekünk tetszik.
 
 

2012. október 29., hétfő

Az első hó

Hát persze, hogy nem az első, de én a hószezont mindig az ősz végétől - a tél elejétől számítom.




Best of ESZTER - Sztárpopó

Igen, már megint, de annyi őrültséget mond, hogy azt le kell írni, mert az ember elfelejti.
Ma, zuhanyzás közbeni popsibillegetős dal:
 
" Egy sztárpopóóó,  .... o-o-ó .... a képzelet, egy sztárfotóóó..."
 
Végem volt. Azt mondta, hogy saját maga találta ki. Egy biztos - itt nem hallotta és nekem a tévéből sem rémlik. Na igen, egy újabb irodalmi tehetség van a családunkban:-)
 

Best of ESZTER

- Eszter, mi volt a doktor néninél?
-Á semmi. Nyavalyáskodott.

Képes hétfő reggel -1.

Hogy én mennyire nem szeretem a hétfő reggelt!!! A mait egy kicsit megszépíti a havazás, aminek örülök és az, hogy ez egy rövidebb munkahét lesz.
Ilyenkor mindig próbálok előszedni olyan emlékképeket, amelyek jó érzéseket váltanak ki belőlem, kicsit megszépítendő a szépíthetetlen tényt, hogy güri lesz 5 napon át és újra, minden nap harcolni kell az idővel meg a világgal, mert annyira keveset hagynának nekünk a saját életünkből.
Az 1-es sorszám a bejegyzés címében pedig arra utal, hogy lesz folytatás is, igyekszem minden hétfőre egy szép pillanatot idéző képet csatolni ide.
 
 
Bár beugrott egy jópofa havas kép is, de csak másodikra, úgyhogy az eheti nyertes ez lenne: vasárnap reggeli Rómában az Angyalvárban, kilátással a Szent Péter Bazilikára. Életem legszebb reggelije. Ez olyan pillanat, amelyre így hétfő reggel kimondottan jó visszagondolni, reménykedve abban, hogy sok hasonló lesz még:-)
 
 
Kellemes hétfőt és még szebb hetet kívánok nektek!

BEST OF ESZTER

Azt kívánom, ... azt kívánom a fogtündértől, hogy LEGYEN ÚJ FOGSOROM!!!
...
Uff, ez talán még ráér egy hatvan évet és akkor a fogtündért már fogtechnikusnak fogják hívni :-)
 
 
 

2012. október 28., vasárnap

Reggelt és napot :-)

A mai reggeliről készült pillanatkép igazán szép őszire sikeredett. Temetjük, siratjuk ezt a színes évszakot, de talán titkon már készülünk is a télre. Azt hiszem, a muffin - jelen esetben csokis-banános, banános vajas krémmel a tetején is már inkább a hideg téli reggelek megszépítésére hivatott.
Legyen szép vasárnapotok, a hideg,  erős szél ellenére is. Lehet, hogy ma már havat is látunk???



2012. október 27., szombat

Így tévézek én

Így tévézek én, - a sálam mögül, levegőért könyörögve.

Fogas kérdés

Milyen meghatározó időszak az egy szülő életében, amikor átszenvedi a gyerekével a pici fehér fogak érkezését!
Aztán eltelik pár év és egyszer csak azt látja, hogy valahogy részegen állnak azok a kis, csillogó gyöngyszemek.
Öt évesek leszünk és úgy néz ki, lassan kijelöljük a fogtündér ládáját. Jön majd egy fura időszak, sok nagy, talán túl nagy fogacska, amelyek az elején még  az arcunkhoz sem fognak illeni, de idővel majd eléggé  nagyképűvé válunk hozzájuk:-)





Viccet félretéve - azt hiszem, ez volt eddig a legmegdöbbentőbb pillanatunk.Minden kétséget kizárva öregszik ez a gyerek:-)

2012. október 25., csütörtök

Őszi lámpa

A Kikkben ma  vásároltam  egy helyes dekorációt,  - fűzfaágakat pontégőkkel díszítve.
Magas üveg vázába tettem, majd a szárak  köré lampionvirágokat raktam. Nekem nagyon tetszik:-)






 
 

2012. október 23., kedd

Ennyi volt az ősz?

Havazással ijesztgetnek minket a hétvégére, pedig még hosszú hetekig elgyönyörködnék a rengeteg sárgában, narancsban és barnában.
 




 

Tojáscsata?

Utálom, ha egy gyerekeknek szóló filmben olyan poénok vannak, mint  a tojásdobálás. A gyerekek összeszednek egy kosárnyit, aztán jól megdobálják egymást a tojásokkal. Odajön a felnőtt, szóvá teszi, hogy el akarta adni, aztán egye fene, jó buli, ő is dobálja.
Azt gondolom, hogy mindennek megvan a maga küldetése. Minden és mindenki valami okból, céllal jött, került erre a világra.  Ezért nem hagyok egy szem borsót sem a héjában, mert mindig az az érzésem, hogy micsoda gyalázat lenne, ha véletlenül is kidobnám, mikor pont azért van ezen a világon, az volt az élete értelme,  abba fektette a növény az erejét,  hogy táplálék legyen.
Ugyanezt éreztem a tojásnál is. Nem azért tojta a tyúk, hogy jó kis tojáscsatát vívjanak vele eszetlen gyerekek, felnőttek. Aztán még tévében is mutogatjuk. Okos...
 
 
 

2012. október 22., hétfő

Gyurmaszív

- Anya, mindig, amikor elmész Londonba meg Párizsba, akkor nekem így szétszakad a szívem, - mondta és kettészakította a gyurmaszívet.

2012. október 21., vasárnap

Most múlik pontosan...

Most múlik pontosan ..... engedem, hadd menjen...
 







 
/képek a kertünkből/

Hagyni, hogy hasson

Claude Monet: The Water-Lily Pond
 
 
 
Megláttam, libabőrös lettem tőle és nem akartam tovább menni.  Más ismerni könyvekből, albumokból és más az életben látni, hagyni, hogy hasson ránk.
Egy hozzám közel álló embernek ez  a kedvenc képe. Gondoltam rá abban a pillanatban.  Jó lenne az ilyen pillanatokat olyanokkal megélni, akik fontosak nekünk.

A konzervatív, kimért angolok ajtói

Ahogy azt írtam egy kommentben, londoni utam óta mindig megmosolygom a konzervatív angol, vagy kimért angol kifejezéseket. Hogy miért?
Mert annyi színes ajtót  és annyi rikítós, hihetetlen formájú kalapot  még sehol sem láttam, mint Londonban.
A kalapokat nem tudtam lefotózni, de mivel alkalmam volt egy esküvőre érkező nagy társaságot megfigyelni a St. Paulś  Cathedral-nál, igazi divatbemutatóban volt részem. Fekete, fehér, szürke, kék kalapokat nem láttam, cikláment, pirosat, sárgát, lilát, ezüstöt viszont annál többet. Valami csoda volt, hihetetlen eleganciával tudták őket viselni a hölgyek.
Na de maradjunk az ajtóknál. Piros, kék, sárga, zöld. Meseszépek voltak, rengeteg virággal körülvéve. Szeretem, ha a bejárati ajtót virágok övezik és így  köszöntik az érkező vendéget.

 
Virágos ládák ezer variácíóra. Az egyi kedvencem a muskátli-buxus, muskátli - minifenyő kombináció.  Azt sajnos nem érkeztem lefotózni.


 
A történelmi épületeket is színesebbé lehet tenni a virágokkal.


 
Most látom, mennyi kék ajtót fotóztam.









A végére egy piros csoda, ami a semmibe vezet.
 

Gyönyörű, színes pubokat is fotóztam, legközelebb jönnek azok a képek is.


2012. október 20., szombat

Angyal

Ezt az angyalt a Westminster apátság ajándékboltjában találtam. Mondhatnánk azt is, hogy ő talált rám, mert nekem az angyalokkal mindig ilyen élményeim vannak. Hazarepült velem, megkapta méltó helyét  a szekrényben, később pedig majd átrepül a karácsonyfára is a másik, kócos angyallal együtt.
 
 
 
 
Valamiben hinni kell...

2012. október 19., péntek

London.... lehetne az én városom???

    Londonban töltött napjaim érdekesek voltak. Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy ez nem az én városom, pedig:
- jól szervetett
- tiszta
- biztonságos
- udvarias
- szép
- gyönyörű épületekkel
- jó hangulattal
- szép parkokkal
- egyszerűen tökéletes, ...
                                          ... de nem nekem.
    
     Párizsban, Rómában, de akár Bécsben vagy Prágában is rögtön volt bennem olyan érzés, hogy tudnék ott élni.




     Aztán hazajöttünk. Lassan öt napja, hogy emésztem a rengeteg élményt és számtalanszor eszembe jutnak az emberek az utcán, pubokban, metrón.Az utcák, a parkok, a régi szépséges épületek, mellettük a felhőkarcolók. Jól megfér egymás mellett a régi és az új.  Minden egyes pillanattal jobban megerősödik bennem az, hogy London egy élhető és toleráns város. Mindenkit befogad és elfogad. Talán azért is, mert ez eleve egy egyedi város, nemzet, miért ne fogadná be a többi különcöt?
Szóval, szép lassan megváltozik a véleményem. London lehetne akár az én városom is egyszer.

2012. október 18., csütörtök

BUGYIKALÓZ

-  Anya, ugye így járnak a kalózok? - kérdezte Eszter, fején egy Hello Kitty bugyival.
- Hát persze kislányom, főleg egy átmulatott éjszaka után!
 ... BUGYIKALÓZ ...



Előre!!!

Van, amikor szembe kell menni saját magunkkal. Van amikor ki kell törni, bár lépni sincs erőnk. De ha egyszer meg van írva, hogy ez az a PILLANAT, ez az ESÉLY, akkor nincs mit tenni, menni kell ELŐRE!!!

 
WAIT FOR SIGNAL

2012. október 15., hétfő

ESZTER BEST OF

"Anya, te egy igazán rendes nő vagy!"

Megérkeztem

Tegnap este sikeresen megérkeztem Londonból. A három nap alatt minimális esőben volt részünk az első nap, a továbbiakban kellemes, napsütéses időnk volt.
Íme néhány kép, részletekkel később még jövök.