2012. szeptember 18., kedd

Ez már más élet

Rengeteg blog, bejegyzés, cikk, oldal foglalkozik azzal,
♥ hogyan legyünk boldogok a hétköznapokban
♥ tegyük színessé a köztes pillanatokat
♥ lepjük meg, kényztessük, jutalmazzuk meg önmagunkat
♥ mivel tartsuk életben a kapcsolatunkat
♥merre menjünk szórakozni, pihenni ....
.... KETTESBEN.
Igazi LIFE-STYLE.

Ezzel ellentétben nem sokat olvashatunk arról, hogy tehetnénk meg mindezeket gyerekkel, -gyerekekkel együtt, amikor már nem csak rólam és róla szól minden, hanem róluk is. Fokozzam a "fogyatékosságok" sorát, - mindamellett hogy családanyák, feleségek vagyunk, dolgozunk is. 9-10 órát távol vagyunk otthonról, a munkában ezer hatás, köztük sok negatív is ér minket, otthon pedig vár a gyerek, a háztartás, a konyha. Feladat feladat után, majd este fáradtan jön az elkeseredettség, harag, lelkiismeretfurdalás.
Fáradtság, mert nem vagy robot, a napod nagyon korán kezdődött. Útnak indítottad a családot, majd rohantál a munkába. Meló egész nap, gyors bevásárlás, rohanás haza.
Elkeseredettség, mert jó lett volna kicsit pihenni, más feladatokat is beterveztél, mégse sikerültek.
Harag, mert nem vagy szuperhős.
Lelkiismeretfurdalás, mert ahogy látod az alvó csöppet, úgy érzed, nem tudtál vele eleget foglalkozni, de megígéred gyorsan önmagadnak, hogy holnap majd minden más lesz.

Mindezek mellett továbbra is nő vagy, szeretnél időt találni magadra, néha a barátnőkre is.
Talán a munkádban is szeretnél elérni többet, vagy másba kezdeni, tanulni valamit, megvalósítani  az álmaidat. Mert mondjon bárki bármit, ez ugyanolyan fontos egy anya, nő számára, mint minden más. A család motorja pont az anya és ha a motorral gond van, semmi se megy úgy, ahogy kellene.

Hobbi, kedvtelés. Megszűnik az igény, ha anyává, feleséggé válunk??? Persze, hogy nem! Mégis rengeteg nő hagy el egyik napról a másikra mindent, amit addig szeretett. Nem akarok ellenpéldázni, de a férfiak nagy része ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz, amiket szeret és  igenis talál rá időt.

Szabadidő. Annyira kevés és pont ezért annyira értékes! Mit csináljunk? Mivel foglalkozzunk? Merre menjünk?  Merjük kisajátítani néha magunknak, esetleg kettőnknek?  Szerintem ritkán merjük. Nem a kedvenc zenekarunk koncertjére megyünk, ha van rá lehetőség, hanem inkább családi programot keresünk. Pedig néha  az előbbire is kellene időt találni.

Kényeztető semmittevés? Wellnesshétvége? Mert megérdemeljük mi is és a párunk is?
Ezek annyira jól hangzanak, de szerintem gyerekes családban ezek a fogalmak átminősülnek. Mindenhez párosul a bababarát, gyerekbarát jelző is.

Sorolhatnám a hasonló helyzeteket, kérdéseket. Látva a körülöttem lévő embereket, családokat tudom, hogy nem csak engem foglalkoztatnak, hanem rengeteg más embert is. Rengetegen őrlődnek azért, mert valamelyik területén az életüknek nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerették volna.
Nekik,- nekünk más tippek, tanácsok kellenek, nem csak a hűde lelkes, mindennel bírok, mindent megoldok, mindennel érkezek, mert jól szervezem az életem érzést sugalló gondolatok, bejegyzések.
Néha arról is jó olvasni, hogy másnak is nehéz, más is próbálkozik, egyensúlyozik. Nem azért, mert azt érezhetjük, másnak is rossz. Azért, mert azt érezzük, nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel, kétségeinkkel.

Abban bízom, hogy idővel mindenki rátalál pár olyan oldalra, blogra, emberre, aki igazi, vagy virtuális sorstársa lehet a hétköznapokban. Ahol tanácsra, ötletre, meghallgatásra, lelkesítésre, vigaszra találhat. Mert mindezekre nagy szükségünk van ennyi nagy feladat mellett.

8 megjegyzés:

  1. Szerintem, mivel nincsenek véletlenek, mindenki rátalál olyan blogra, vagy emberre, aki elgondolkodtatja, tovább engedi nézni önmagán. Lát mást, vagy ugyanazt. És akkor megnyugszik kicsit a szomszédban is vannak problémák, akkor már a miénk nem is olyan nagy. És amúgy minden elismerésem a dolgozó anyáké!

    VálaszTörlés
  2. Mindenkinek jót tesz, ha sorstársakra talál. Sok anyát ismerek, akinek lelkiismeretfurdalása van, mert dolgozik, vezeti a háztartást, gyereket nevel és úgy érzi, kevés mindaz, amit tesz. Sokan bukottnak látják önmagukat valamelyik szerepükben és emésztik magukat ezért.

    VálaszTörlés
  3. Ez bizony így van... már nagyon régen nem volt fontos az, hogy mi van velem, csak a gyermek meg a család. sokáig nem is foglalkoztam magammal, csak rohantam a munka után (a fizetősért és az otthoniért). Aztán egyszer csak besokalltam - eszem ágában nem volt kiégni huszonévesen. Most beosztom máshogy az időt. Mondjuk húsz perccel korábban kelek (ami eleinte nem esett jól, de mennyivel jobb érzés egész nap szépen megcsinált sminkkel és belőtt frizurával flangálni). azért a magabiztosság sokat segít. Délután pedig együtt főzzük a gyermekkel a másnapi ebédet. Ő is örül, hogy segíthet, hogy megint tanul vmit, én pedig annak, hogy vele lehetek, nem csak bekapcsolom neki a tévét, amíg végzek a konyhában. És egyébként most érdemes vmi nagyon okosat kitalálni, ami jobb a lelkünknek, mert jön a korai sötét, a lámpagyújtás már délután, meg a ködös-depressziós idő.

    VálaszTörlés
  4. ja igen: és ilyenkor nagyon fontos a harmincperces, változatos, minden napra más, tápláló és egészséges ebéd... úgyhogy jövök majd a listámmal - hátha másoktól is lophatok majd egy-két jó ötletet..

    VálaszTörlés
  5. Várom a listát. Nagyon igazad van, mindenre kell időt szakítani és találni, de talán a legfontosabb azt tudatosítani, hogy ezer százalékra mindenhol nem tudunk teljesíteni. Ez egyszerűen lehetetlen, nem veszélve arról, hogy ha nincs erő, élmény, pozitív megerősítés, akkor nincs miből építkezni, majd adakozni.

    VálaszTörlés
  6. Ez egy nagyon találó írás. Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Volt honnan tapasztalatot merítenem:-)

      Törlés
  7. Szívemből írtál! Sokszor úgy érzem, mindig csak a "tűzoltásra" jut időm, ami már végképp nem tűr halasztást, és mindjárt összecsapnak a fejem felett a hullámok, amik között én, mint egyén elveszek... Néha megállítanám az időt, hogy utolérjem magam, és újult erővel térhessek vissza a mókuskerékbe.
    Kitartást minden sorstársnak!

    VálaszTörlés