2012. szeptember 15., szombat

De akkor most ki is van otthon Japánban???

Soha nem voltam még Japánban, de sokszor elképzelem, mennyire nyugis hely is lehet. Hogy miért??? Mert szerintem a 127,5 milliónyi japánból -  ami ugye soknak hangzik, nem sokan lehetnek odahaza Japánban.
Mehetsz bármerre, ők ott vannak. Fotóznak fényképezővel, telefonnal, tablettel. Nincsenek szemek, nincsenek a szépségekben elmerülő tekintetek, csak sorozatos villantások. Nincs ücsörgés, bámészkodás, nincs azonosulás a hellyel, csak a kattogás és a hatalmas bevásárlótáskák, amelyek  sejtetik, melyik luxusmárka boltját fosztották éppen ki.
Fura nekem ez a mentalitás, nem értettem soha, hogyan lehet egy gyönyörű  templomon végigszaladni a géppel, kipipálni az Ipodban vezetett listán, majd rohanni tovább. Aztán egy ismerősöm mondta, hogy gondoljak bele: eljövök japánként Európába, ahol sok hely, város hasonlóan fejlődött az elmúlt évszázadok alatt. Két hét, egy hónap alatt letudom a letudni valót. Meglátogatom a tizedik, huszadik gótikus stílusú templomot. Nem lenne nekem is mind egyforma??? Hát .... van benne valami....


 Más persze  európaiként megélni ezeket a helyeket, mert nekem nem egyformák, mégha megjegyzem is, hogy melyik melyikre hasonlít.
De egy másik kontinensről érkezve biztosan egy nagy LEGOLAND-nek  tűnhetünk, ahol bizonyos távolságonként  ismétlődnek ugyanazok a bábuk és épületek.

P.S: Még két variáció jutott az eszembe:
1) A japánok világutazása egy felsőbb szintekről, politikailag irányított stratégia, hogy Japán élhetőbb hely legyen. A lakosság fele  úton van a nagyvilágban, így otthon kisebb a nyüzsi. Majd hazaérkeznek és megy a következő csoport.
2) Igazából nem is 127,5 millióan vannak, hanem még egyszer annyian, de csak a lakosság fele volt otthon a népszámláláskor.
Na, melyik az ijesztőbb???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése