2012. szeptember 30., vasárnap

Hány fajta krumplipürét készítetek?

Nálunk az egyik  legkedveltebb köret a krumplipüré.
 
Két félét szoktam készíteni.
Az egyik a vajas krumplipüré, amelyet talán a legtöbben ismernek. A főtt és széttört krumplihoz sót, vajat, tejet adok, majd habosra keverem.
Néha szoktam tejszínnel is gazdagítani.
 
A másik a rozmaringos krumplipüré, mikor is a burgonya főzővizébe belekerül két ág rozmaring, kellemes ízt adva ezzel a krumplinak. A többi hozzávaló azonos az előbbiekben leírtakkal.
 
Készítettem már szerecsendióval ízesítettet is, de az nem lesz a kedvencem.
 
Olvastam már répával, zellerrel, almával dúsítot krumplipüréről is, ezeket viszont még nem próbáltam, viszont a kecskesajtos az nagyon ízlett.
 
Ti melyiket készítítek otthon? Mi a kedvenc?



2012. szeptember 28., péntek

Mi mindent találunk a te íróasztalodon???

Mondjon bárki bármit, minden nap reggeltől délutánig, netán estig kibírni  egy olyan helyen, ahol formális, unalmas  egyenszürkeség van, nem túl könnyű.
Az ember igyekszik kis apróságokkal kellemesebbé teni a közvetlen környezetét, kirak ezt-azt, legyenek azok képek, emlékek, ajándéktárgyak. A lényeg, hogy jól essen rájuk nézni.
Számomra a legnagyobb jelentőségük mégis azért van, mert rájuk pillantva  mindig tudom, vár otthon egy másik élet, amely fontosabb is és színesebb is.

Mi szépet  találni  az én íróasztalomon az irodámban?

♥ egy régebbi képet rólam és a lányomról. Fekete -fehér és én készítettem.





♥ melette egy levendulás hűtőmágnes

♥ egy neonszínekben pompázó hógömb Párizsból, amit a lányomnak hoztam, de nálam végezte, miután két perc alatt letört az aljából egy darabkát


♥ a kedvenc piros kutyás-macskás minibögrém a reggeli piccolohoz



♥ egy ajándék toll Londonból, az egyik ügyfelemtől kaptam.



Nos, a ti íróasztalotokon mi érdekeset találnánk???

2012. szeptember 27., csütörtök

NO COMMENT :-)

- Apa, nem lesz baj, hogy ittál? - kérdi Betty az apjától a Jóban Rosszban c. sorozatban.
- Á dehogy!,- mondja a főorvos útra készen a kórházba. Különben is, EZ A HÍR KIJÓZANÍTOTT.
:-)
Micsoda hatásuk van ezeknek a fene rossz híreknek!!!

Spontaneitás

"Nem mintha nem lenne bennem spontaneitás. De ez a spontaneitás  5 évre előre megtervezett."
( Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban)

Még pár lovas kép

Ahányszor lovak közelében vagyunk, Eszter mindig hihetetlenül nyugodt. Nézzétek meg az arckifejezését, mennyire átszellemült.
 
 



 
 

Könyvmoly

Már régen írtam arról, milyen könyveket olvasok. Jelenleg  ezt a kettőt:


 
A Thomas Cook sorozatból a Londonról szólót abból az apropóból, hogy kerek két hét múlva indulok a londoni nyereményútra!!!!
 
A másik könyv egy  könnyű olvasmány: Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban.
... Milyen meglepő, ugye? Egy kis párizsi élet, egy kis főzés, egy kis LOVE.  Majd beszámolok róla.
 
Ti mi szépet olvastok éppen?

Tálca projekt

Ez a tálca eredetileg barna volt. Kapott pár réteg fehér festéket, majd dekopázs technológiával ráragasztottam a rizspapírt. A tartósság érdekében kap még két réteg lakkot.

Szerintem nagyon szép lett:-)




Ilyen volt:


2012. szeptember 21., péntek

Túrós - lekváros lepény

Hát nem szép? Ugye hogy az! És finom is. Egyszerű túrós lepény, kicsit megbolondítva házi baracklekvárral. Íme a recept:
Tészta:
500 gramm rétesliszt
200 ml tej
1/2 élesztő tejben és cukorral felfuttatva
2 tojás
100 gramm vaj felolvasztva
100  gramm cukor
egy csipet só



Az élesztőt felfuttajtuk a langyos tejben egy kis cukoral, majd összedagasztjuk a többi hozzávalóval. Minimum fél órát pihentetjük a tésztát jó meleg helyen.
A megkelt tésztát szétnyújtjuk, sütőpapírral kibélelt tepsibe raktjuk majd a következő "feltéttel" gazdagítjuk:
500 gramm túrót összekeverünk 500 ml tejföllel, vaníliás cukorral és egy kis reszelt citromhéjjal vagy citromaromával. Ezt egyenletesen szétterítjük a tésztán.
Habzsákba baracklekvárt töltünk, majd rácsos mintát képezve vízszintesen és merőlegesen is csíkokban lekvárt nyomunk a túróra.
30-35 percig sütjük 160 fokon.
Ajánlom mindenkinek, próbáljátok ki!

DIY - őszi dekoráció

Egy használaton kívüli demizson,  felöltöztetve az ősz színeibe. Jól áll neki?
 

 

Táncos

Tegnap volt a lányom első moderntánc órája. Nagyon várta már. Sok kis hangos 4-5-6 éves, akik felszabadultak a színpadra .... hát volt őrület. Ebben  a majomketreces hangulatban hagytuk bent őket, aztán egy óra múlva megnézhettük mi is, mit tanultak.
.... Hát, ledöbbentem. Ezek az apróságok lenyomtak nekünk egy gyors minikoreográfiát! Hihetetlenül ügyesek voltak, én nem is sejtettem, hogy ilyen rövid idő alatt meg lehet egy ilyet tanítani kisgyerekekkel. Le a kalappal a tanárnő előtt.
Na és mi volt az egészben a legjobb? A lányom, akiből futópadon sem lehetne kihajtani az energiát azt mondta: Anya, menjünk haza, én olyan fáradt vagyok, aludni akarok!
Jó lesz ez :-)

2012. szeptember 20., csütörtök

Állítólag...

Állítóag valamerre a világban már indítottak olyan képzést, foglalkozást, ahol a Facebookon felnőtt gyerekeket tanítják meg arra, hogyan tartsanak szemkontaktust, értelmezzék az érintéseket, érzelmeket, hogyan legyenek képesek valódi  emberekkel kapcsolatot tartani, építeni.
Hihetetlen, hogy mekkora hatással vannak a közösségi oldalak a gyerekek fejlődésére! Pár év elég arra, hogy egy generáció elfelejtsen valódi kapcsolatokban élni???
Kedvelem a Facebookot, de 32 évesen azért tartom értékesnek, mert sok olyan, számomra fontos és kedves emberrel is kapcsolatban tudok lenni, akiket messzebbre sodort a sors tőlem.
Viszont a mai tizenéves generáció máshogy használja és értelmezi a FB-t. Most éppen ide megyek, ebben a discoban vagyok, jaj de unatkozom. Mindegyik állapotot gyakran láthatjuk.   Az ember még magányában is tud komunikálni a világgal, felír valamit, valaki talán reagál rá és máris megszűnt az unalom, az egyedüllét.  Helyettesítheti mindez a valódi kapcsolatokat?
Neked hány barátod van? Gyakori kérdés. Ezer. Ezer emberrel barátságban lenni nem lehet. A barátságra, vagy egy  igazi kapcsolatra  idő kell, energiaráfordítás. A tudósok szerint kb 150 emberrel tudunk / vagyunk képesek valódi kapcsolatot fenntartani.
Kizárni a virtuális világot a saját és főleg gyerekeink életéből nem lehet és talán nem is kell. Egyre nagyobb szerepe lesz a jövőben. Hiszek viszont abban, hogy ha valaki  a valós életben megkapja azokat az érzelmeket, kapcsolatokat, amelyekre szüksége van, akkor nem fog kelleni szakemberekkel megtaníttatni arra, hogyan ölelje meg azt, aki számára fontos és nézzen szeretettel a szemébe.

2012. szeptember 18., kedd

Ez már más élet

Rengeteg blog, bejegyzés, cikk, oldal foglalkozik azzal,
♥ hogyan legyünk boldogok a hétköznapokban
♥ tegyük színessé a köztes pillanatokat
♥ lepjük meg, kényztessük, jutalmazzuk meg önmagunkat
♥ mivel tartsuk életben a kapcsolatunkat
♥merre menjünk szórakozni, pihenni ....
.... KETTESBEN.
Igazi LIFE-STYLE.

Ezzel ellentétben nem sokat olvashatunk arról, hogy tehetnénk meg mindezeket gyerekkel, -gyerekekkel együtt, amikor már nem csak rólam és róla szól minden, hanem róluk is. Fokozzam a "fogyatékosságok" sorát, - mindamellett hogy családanyák, feleségek vagyunk, dolgozunk is. 9-10 órát távol vagyunk otthonról, a munkában ezer hatás, köztük sok negatív is ér minket, otthon pedig vár a gyerek, a háztartás, a konyha. Feladat feladat után, majd este fáradtan jön az elkeseredettség, harag, lelkiismeretfurdalás.
Fáradtság, mert nem vagy robot, a napod nagyon korán kezdődött. Útnak indítottad a családot, majd rohantál a munkába. Meló egész nap, gyors bevásárlás, rohanás haza.
Elkeseredettség, mert jó lett volna kicsit pihenni, más feladatokat is beterveztél, mégse sikerültek.
Harag, mert nem vagy szuperhős.
Lelkiismeretfurdalás, mert ahogy látod az alvó csöppet, úgy érzed, nem tudtál vele eleget foglalkozni, de megígéred gyorsan önmagadnak, hogy holnap majd minden más lesz.

Mindezek mellett továbbra is nő vagy, szeretnél időt találni magadra, néha a barátnőkre is.
Talán a munkádban is szeretnél elérni többet, vagy másba kezdeni, tanulni valamit, megvalósítani  az álmaidat. Mert mondjon bárki bármit, ez ugyanolyan fontos egy anya, nő számára, mint minden más. A család motorja pont az anya és ha a motorral gond van, semmi se megy úgy, ahogy kellene.

Hobbi, kedvtelés. Megszűnik az igény, ha anyává, feleséggé válunk??? Persze, hogy nem! Mégis rengeteg nő hagy el egyik napról a másikra mindent, amit addig szeretett. Nem akarok ellenpéldázni, de a férfiak nagy része ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz, amiket szeret és  igenis talál rá időt.

Szabadidő. Annyira kevés és pont ezért annyira értékes! Mit csináljunk? Mivel foglalkozzunk? Merre menjünk?  Merjük kisajátítani néha magunknak, esetleg kettőnknek?  Szerintem ritkán merjük. Nem a kedvenc zenekarunk koncertjére megyünk, ha van rá lehetőség, hanem inkább családi programot keresünk. Pedig néha  az előbbire is kellene időt találni.

Kényeztető semmittevés? Wellnesshétvége? Mert megérdemeljük mi is és a párunk is?
Ezek annyira jól hangzanak, de szerintem gyerekes családban ezek a fogalmak átminősülnek. Mindenhez párosul a bababarát, gyerekbarát jelző is.

Sorolhatnám a hasonló helyzeteket, kérdéseket. Látva a körülöttem lévő embereket, családokat tudom, hogy nem csak engem foglalkoztatnak, hanem rengeteg más embert is. Rengetegen őrlődnek azért, mert valamelyik területén az életüknek nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerették volna.
Nekik,- nekünk más tippek, tanácsok kellenek, nem csak a hűde lelkes, mindennel bírok, mindent megoldok, mindennel érkezek, mert jól szervezem az életem érzést sugalló gondolatok, bejegyzések.
Néha arról is jó olvasni, hogy másnak is nehéz, más is próbálkozik, egyensúlyozik. Nem azért, mert azt érezhetjük, másnak is rossz. Azért, mert azt érezzük, nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel, kétségeinkkel.

Abban bízom, hogy idővel mindenki rátalál pár olyan oldalra, blogra, emberre, aki igazi, vagy virtuális sorstársa lehet a hétköznapokban. Ahol tanácsra, ötletre, meghallgatásra, lelkesítésre, vigaszra találhat. Mert mindezekre nagy szükségünk van ennyi nagy feladat mellett.

2012. szeptember 16., vasárnap

Heti menü - küld el az ötleted!!!

A  főzésben lehet
♥ követni a hagyományokat
♥ kreatívkodni, változatos ételeket varázsolni az asztalra
♥ tudatosan egészségesebb irányt követni.

Na de a hétköznapokon, amikor szeretnénk:
♥ gyorsat
♥ finomat
♥ a hagyományokat is követve,de  mindamellett változatosan és egészségesen főzni
.... mindezeket pedig a lehető legtakarékosabban, mégis úgy, hogy ne a minőség kárára menjen a spórolás....  akkor bizony nem árt egy kis varázstudomány!

Szóval kedves hölgyek,- segítsünk egymásnak jó és ötletes tippekkel, egy- egy  öt napos (hétfő-péntek) menütervezettel! Aztán ha ez se jön be, akkor tényleg  mehetünk a tudományért a varázstanoncok közé Rokfortba :-)


Így fogadjuk az őszt

Szerényen, de szeretettel :-)




Jó lenne még sok olyan kellemes őszi reggel, amikor itt lehetne kávézni, nézve a napkeltét.


Pannonhalma - fűszerkert

Egy pannonhalmi  séta közben bemutathatjuk gyerekeinknek is, melyik fűszernövény hogyan néz ki, tenyerünkben egy-egy levelet szétdörzsölve pedig  érezhetik azok illatát is.  




Ezzel az egyszerű, de mégis hasznos szerkezettel a kisember  kiválasztja a növény nevét, ahhoz párosítja a hozzá illő képet, majd a segítségünkkel kikeresheti, mi mindenre is jó, milyen panaszokat tud enyhíteni.





A fűszerkert, háttérben az Apátsággal. Bámulatos...




Pannonhalma - bor helyett levendula


Tegnap zajlott  a Pannonhalmi Szüreti Vigadalom. A programok elvileg már 11 órakor kezdődtek. Mi kb fél tizenkettőkor értünk ide. Se vigadalom, se más nem volt ott  még, ahogy láttuk, akkor kezdték csak előkészíteni a kézművesvásár helyszínét a szervezők. Nem búslakodtunk, mert szeretünk Pannonhalmára járni. Felérve az apátsághoz elsétáltunk a Milleneumi kápolnához, majd a borászathoz és a Boldogasszony kápolnához. Nagyon szép kis túra ez, babakocsival is könnyedén bevállalható.
Ezután egy kicsit nehezebb terep várt ránk, -  az arborétumon keresztül lesétáltunk a gyógynövénykertbe. Itt a sok gyógy-és fűszernövény mellett  elsősorban levendulát termesztenek. Meg is jegyeztem, hogy megérkeztünk a mennyországba és levendula illat van:-)
Szép séta következett a levendulaültetvények között egészen a Gyógynövényházig. Nem ide illő, de azért megjegyzem, hogy amellett, hogy sok szépen kialakított hely van pihenésre, üldögélésre, a mosdó is nagyon szép tiszta, amit bizonyára értékel az, aki kisgyerekkel látogat el ide.
Ebben az épületben található az a boltocska is, ahol az itt készült termékeket, úgymint likőröket, likőrrel és fűszernövényekkel ízesített csokit, levendulából készült termékeket, gyógynövényes olajakat, fürdősókat, szappanokat, krémeket árusítanak. Megtalálhatóak itt tovább gyógynövényteák is, amelyeket helyben el is lehet fogyasztani. A hölgyek készségesen elmagyarázták minden érdeklődőnek, melyik tea milyen panaszokra javallott.  Levendulaolajat és hibiszkusos kamillás fürdősót vásároltam itt.
Pár méterrel arrébb találjuk a lepárlóépületet, ahol a levendulaolaj készül. Nyitott, csupán egy üvegfallal elválasztott maga a gyártás a látogatóktól. A falakon a levendula és más itt található növények leírásai találhatóak igazán szép képekkel. Legnagyobb meglepetésemre egy biomassza erőművet is találtunk itt, ahol a kertben, az arobérumban és a szőlészetben keletkezett növényi hulladék kerül hasznosításra.

Az egész kert egy kis völgyben helyezkedik el. A hely hihetetlenül megnyugtató, olyan, mintha a természetben sétálnánk. A levendulásban még őznyomokat is találtunk. És még egyszer le kell írnom, milyen csodás levendula illatt volt mindenütt!!!
Az apátságtól visszaindultunk a városba, ahol már lassan kezdetét vette a vigadalom. Lovaskocsikat láttunk, volt légvár, vettünk helyi linzert, kecsketejes szappanokat, kóstoltunk újbort.
A kedvenc boromat sajnos nem tudtuk megvásárolni, de Nyúl községben a Platán csárda üzletében megtaláltam a Pannonhalmi Apátsági Pincészetben készült 2010-es Pinot Noirt. Ez a legillatosabb bor, amit valaha ittam!!!
Végül egy kellemes egyéd a nyúli Platánban. Nagyon kellemes nap volt és bár a szüreti hangulatból nem sokat éreztünk, a levendula mindent kárpótolt.

A tegnapi zsákmány ( a könyv "csak háttér:)


2012. szeptember 15., szombat

Felismeri valaki????

Nem tudom, mi a neve. A kertünkben nő, örököltük. A termése almára hasonlít, felvágva is úgy néz ki. De ha alma, akkor milyen alma ez??? Aki tud, segítsen! Köszi.



Tudom,... megszállottság...

Tudom, ....  megszállottság  hogy nálunk már ennyi Párizsra és Franciaországra utaló tárgy van, de ígérem: az Eiffel tornyot nem építjük fel a kertben.
 
Ezek a helyes kis párnák viszont egy kis párizsi őszt varázsolnak a nappalinkba.
 
 
Az első kettő mintában egyforma, méretben más. Mindkettő a KIKKből (legnagyobb meglepetésemre, ott találtam rájuk ).
 
 
 
 
Ezt egy fiatal szlovák textiles készítette, a www.sashe.sk oldalon találtam, limitált mennyiségben készült.

De akkor most ki is van otthon Japánban???

Soha nem voltam még Japánban, de sokszor elképzelem, mennyire nyugis hely is lehet. Hogy miért??? Mert szerintem a 127,5 milliónyi japánból -  ami ugye soknak hangzik, nem sokan lehetnek odahaza Japánban.
Mehetsz bármerre, ők ott vannak. Fotóznak fényképezővel, telefonnal, tablettel. Nincsenek szemek, nincsenek a szépségekben elmerülő tekintetek, csak sorozatos villantások. Nincs ücsörgés, bámészkodás, nincs azonosulás a hellyel, csak a kattogás és a hatalmas bevásárlótáskák, amelyek  sejtetik, melyik luxusmárka boltját fosztották éppen ki.
Fura nekem ez a mentalitás, nem értettem soha, hogyan lehet egy gyönyörű  templomon végigszaladni a géppel, kipipálni az Ipodban vezetett listán, majd rohanni tovább. Aztán egy ismerősöm mondta, hogy gondoljak bele: eljövök japánként Európába, ahol sok hely, város hasonlóan fejlődött az elmúlt évszázadok alatt. Két hét, egy hónap alatt letudom a letudni valót. Meglátogatom a tizedik, huszadik gótikus stílusú templomot. Nem lenne nekem is mind egyforma??? Hát .... van benne valami....


 Más persze  európaiként megélni ezeket a helyeket, mert nekem nem egyformák, mégha megjegyzem is, hogy melyik melyikre hasonlít.
De egy másik kontinensről érkezve biztosan egy nagy LEGOLAND-nek  tűnhetünk, ahol bizonyos távolságonként  ismétlődnek ugyanazok a bábuk és épületek.

P.S: Még két variáció jutott az eszembe:
1) A japánok világutazása egy felsőbb szintekről, politikailag irányított stratégia, hogy Japán élhetőbb hely legyen. A lakosság fele  úton van a nagyvilágban, így otthon kisebb a nyüzsi. Majd hazaérkeznek és megy a következő csoport.
2) Igazából nem is 127,5 millióan vannak, hanem még egyszer annyian, de csak a lakosság fele volt otthon a népszámláláskor.
Na, melyik az ijesztőbb???

2012. szeptember 13., csütörtök

Nesze neked francia!!!

 
- Annya, mit tanultál ma franciául?
- Le oignom (hagyma), le poireau (póré), la pomme (alma), la pomme de terre (krumpli), la carotte (répa).
- És azt nem tanultad meg franciául, mi az a szennyestartó????
 
.... megsemmisítő tekintet. ennyit ér az én tudásom....
 

2012. szeptember 10., hétfő

Fejfedők gyerekeknek - SASHE

Bár most még minimum  30 fok van árnyékban,  a reggelek már hidegebbek és pár hét múlva elérkezhet hozzánk az igazi ősz is.
Lássunk pár szépséges fejfedőt a www.sashe.sk kínálatából. Korainak tűnik? Észhez sem kapunk és már kabátot, gumicsizmát kell vásárolnunk a kinőtt darabok helyett. Itt van az ősz.

Ebugatta!!!

Ma voltam olyan pofátlan, hogy a kutyánknak, aki,- mondjuk ki: főtt ételhez és táphoz  szokott, adni mertem pár falatnyi nyers csirkebőrt. A kutya megszagolta, majd hátranézett, egyenest a szemembe. A tekintete sértettséggel és felháborodással volt teli. Akkor, abban a pillanatban arra gondoltam, milyen jó, hogy nem tud beszélni, mert így nem tudta a képembe mondani azt, amit gondolt.
 
 
P.S.: Nem túloztam el a pillanatot, a "kaja" 3 óra elteltével is érintetlen maradt.

Bourbon vaníliás - mézes sodó

Olyan sodót szerettem volna készíteni, amelyik egyaránt jól passzol egy nagyon de nagyon csokis sütihez és egy gyümölcsös pitéhez is.

A bourbon vaníliás - mézes sodó hozzávalói:

♥ 10 dkg porcukor
♥ egy púpozott leveseskanálnyi liszt
♥ egy bourbon vanília
♥ 2 dcl habtejszín
♥ 4 dcl tej
♥ ízlés szerint méz

A tojások sárgáját a porcukorral, mézzel, liszttel, a vanília kiszedett magvaival összekevertem, majd fokozatos keverés (habverővel) mellett hozzáadtam a tejszínt és a tejet is. A méz mennyisége tényleg attól függ, ki mennyire szeretne édes végeredményt kapni.
A masszát lassú tűzön, állandó keverés mellett szinte krém állagúra főztem, kb 15-20 perc alatt.
Mindkét sütivel sikere volt, viszont mára (egy nappal később) sokkal finomabb az íze.
Azt hiszem, ezután gyakran fogom készíteni:-)

Csak rajtunk múlik...

Egy helyzet, két nézőpont:
 
" Már két éve nem voltam kirándulni a tengernél! Persze az idén sme jutottam el oda. Az embernek már ez sem adatik meg, pedig egész évben keményen dolgozik. Csak a munka és a kötelezettségek, semmi öröm sincs már ebben az életben! Elszomorító ez az egész mostani helyzet."
...
"Az idén nem jutottam el a tengerhez, de mindig örömmel gondolok vissza azokra pillanatokra, amelyeket ott vagy a világ más gyönyörű helyein  tölthettem és hálás vagyok azért, hogy sok ilyen  volt már eddig is az életemben. Hiszem, hogy sok szép helyre fogok még eljutni."
 
...
....
...
 
Ismeretlen jövő - milyen rémísztő!!! Ismeretlen jövő - mennyi esély és lehetőség!  
 
Ezer más példát írhatnék még le. Hiszem, hogy csak  rajtunk múlik, mit hogyan élünk meg. Egy új helyzetet kezelhetünk gondként,  de megélhetjük  kihívásként  is.
Mondjon bárki bármit, lehet ezer ellenérv, hinni akarom, hogy ez így van!!!
 
 
 
 

.... ahogy én először láttam a tengert, 2005 szeptember 9.-én, reggel öt órakor ...
/Görögország, Olympic Beach/

2012. szeptember 9., vasárnap

2 szem cukorka

Majszoljuk a méregdrága csokicsodákat, a mesterien megalkotott édességeket. Gyönyörködünk a látványban ( sokszor pont ezt fizetjük meg borsosan ).
Minden elérhető, minden megvásárolható.  Kivéve azt az örömöt és boldogságot, amit  gyerekként éreztünk, mikor  1-2 szem cukorka jutott egy zacskónyiból, mert azt szét kellett rendesen osztani. Mégis ezek voltak az igazán szép pillanatok és ezek az ízek maradtak meg máig az emlékeinkben.

 

2012. szeptember 8., szombat

Én vagyok

Ha egy zenével, dallal  kellene kifejeznem magamat, akkor ez lenne az:
 
 
 
 

Nyolc, tele a polc

Nyolc, tele a polc. De nem nyolc, hanem:
♥ 30 üveg őszibarackkompóttal
♥ 35 üveg uborkával
♥ 14 üveg körtével
 
 
 
Mindegyik saját termés otthonról (tőlünk és anyuéktól).
Hagyományos módon készültek. A gyümölcsöket meghámozva felkockáztam, praktikusabb ez így egy kisgyerek számára. A körtéhez tettem egy szelet citromot és egy kis citromfüvet is. A rájuk öntött szirupba is került egy kis citromfű.
 
Találunk még helyet lecsónak, paprikának és szőlőnek is.
Lekvár nem készült az idén, mert még a múlt éviből is maradt 6-7 nagy üveggel.
Tudom, hogy sokan készítenek otthon kompótot, lekvárt, savanyúságokat. Viszont nagyon sokan nem. Pont nekik szeretném üzenni, hogy olyan ízeket az üzletek kínálatában soha nem fognak találni, mint otthon. Az a munka, amelyet áldoznunk kell a befőzésre, szerintem egyáltalán nem vészes. Ráadásul van ebben a munkában egy olyan jó érzés is, hogy valami finomat alkottam és meg tudtam őrizni a nyár ízeit, egészen a következő termésig.

2012. szeptember 7., péntek

Életrevalók

" Az ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő gazdag arisztokrata, Philippe felfogadja otthoni segítőnek a külvárosi gettóból jött Drisst. Azt az embert, aki most szabadult a börtönből, és talán a legkevésbé alkalmas a feladatra. Két világ találkozik és ismeri meg egymást, és az őrült, vicces és meghatározó közös élmények nyomán kapcsolatukból meglepetésszerűen barátság lesz, amely szinte érinthetetlenné teszi őket a külvilág számára."
A rövid összefoglaló INNEN van.
 
 
Helyenként nagyon szomorú, helyenként hangosan megnevettető jelenetekkel teli, igazi francia film. Van egy életed, olyan, amilyen. Jó vagy rossz, unalmas, izgalmas. Mindegy milyen, a tiéd.
  Tele a te gondolataiddal, érzéseiddel, a te világnézeteddel. Aztán jön egy másik ember, aki nagyon más, mint te és egyszer csak máshogy kezded látni a világot. Ugyanazt a világot, ugyanazokkal a szemekkel...





2012. szeptember 6., csütörtök

Párizs illata dobozba zárva

Párizsnak van számomra egy egyedi illata. Éreztem a hotelben, a liftben, az embereken, utcán, kávézóban,... mindenhol. Benne volt a levegőben. Beitta magát az orromba, mást nem is voltam képes sokáig érezni.  Máig nem fejtettem meg, mi is ez az illat, pedig aktívan kerestem.
Aztán egy számomra nagyon kedves ember meglepett ezzel: MARC JACOBS DAISY.
Párizs illata dobozba zárva.
Egy kicsit visszakaptam az én Párizsomból :-)

Mitől más ez???

Nem más.... csak jobb!!! Hagyományos, 3 tojásos piskotatészta, sok-sok kakaóporral. Eddig semmi?
 
 
 
 
Oké. A titok a csokimázban rejlik. Keserűcsokit vízgőz felett felolvasztottam egy kis vajjal, zöld citrom héját belereszeltem, de készítettem már zöld citrom aromával is. A citromos csoki nálunk mindent ver, nagyon feldob egy ilyen egyszerű sütit is.
 
 

2012. szeptember 4., kedd

Palacsintás édesség - kicsit másképpen

Nem, ... nem a saját művem. DE én is el fogom készíteni. Hortobágyon ettem ezt a szépséges finomságos édességet, amelyet így készítettek:
 
 
 
Megtöltöttek három palacsintát - volt egy túrós, egy almás és egy meggyes.
A három palacsintát összefogták és rétestésztába tekerték, majd megsütötték.
Ebből egy szeletnyit tálaltak vaníliaöntettel és citromhabbal.
Nekem nagyon ízlett és meg kell hagyni, - nagyon látványos ez a deszert.
 

 
 

2012. szeptember 2., vasárnap

Ösztönök, megérzések

Annyira, olyan mértékben digitalizálódtunk, hogy hagytuk  minden ősi ösztönünket eltopmulni.
Nem figyeljük a természet, az időjárás jelenségeit, hiszen fél perc alatt megtudhatjuk a várható időjárást a következő hétre. Nem hallgatunk a megérzéseinkre, ha jóról, rosszról, barátról, ellenségről van szó. A megérzés annyira elvont, -  nem mérhető, nem mutatható ki, nem bizonyítható!
Hagytuk elhalni saját ösztöneinket, pedig a zsigereinkben mindig éreztük a jót, a rosszat, a boldogság és szeretet fuvallatát, éppúgy, ahogy a veszélyt, a gonoszt és a halál jeges szelét is.
Pedig a világmindenség kezdete óta pont ezek segítettek nekünk abban, hogy éljünk - túléljünk.

2012. szeptember 1., szombat

End of

A nyári szünet minden dolgozni kényszerült szülő rémálma. Hová tegyem a gyereket? Hány napig tudok szabizni a szünidő alatt? Nem fog unatkozni? Nem telik el céltalanul ez az egy-két hónap?
Kérdés kérdés hátán, a nyomás nagy és sokszor a lelkiismeretfurdalás is, hogy nem voltunk eleget, nem voltunk elegek.
 Igazságos ez? Nagyon nem az. Hiszen nincs vakáció sem a munkában, sem a számlafizetésben vagy a hiteltörlesztésben. Még a fránya gyomnövény is gyorsabban nő, a növényeink pedig követelik a vizet.
Megtanultuk, hogy a tücsök nyáron befőz, spaizol, nemcsak hegedül, mert akkor télen csak az üres gyomra énekel. Dolgozunk hát hangya módra.
És mire hátradőlnénk, fura mód gyülekezni kezdenek a fecskék, fakulnak a nyár színei és szülői értekezletre kell mennünk, ahol megtudjuk, mikor lesz a karácsonyi ünnepség  az oviban.
...
Vége a nyárnak. Visszavonhatatlanul. Márcsak egy szép, hosszú, megnyugvást hozó őszben reménykedem.