2012. március 29., csütörtök

Romok

Nem csak a házakat lehet lerombolni. A lelket és magát az embert is.
Azt mondod:  Hát igen, az ember kegyetlen, tönkreteszi, eltiporja a másikat.  Lehet. De  a legnagyobb kárt mindig saját magában tudja tenni. Elpocsékolja tehetségét, képességeit, egészségét, életét.
Nézz körül őszintén és kritikusan: Hány  rom van körülötted? Tisztára mint egy ókori görög romvárosban, ugye? Aztán légy erős, nézz a tükörbe és mond ki: Te az vagy aki voltál és olyan, mint amilyen lenni szerettél volna?


 Bámulod magad némán és zavartan.  Miért kerüli a tükörképed a kritikus tekinteted? Nincs is fájóbb, mint a húsig maró önkritika.

Áruld el: Maradtak még álmaid? Tudsz még álmodni? Képes vagy még arra, hogy bekapcsold a zenét, lehunyd a szemed és mosolyogva képekké varászold a vágyakat? Mintha egy párhuzamos életet élnél.

Megvonod a vállaid és azt válaszolod, hogy  kinek hiányzik ez?
Neked. Merd beismerni!
Mert  az álmodozás képessége fűszer, szín, illat és íz. Lehet menekülés is, de lehet üzemanyag is  a megfáradt motorba. Csak tőled függ, mire használod.


Szóval rázd meg magad, mert ideje újjáépíteni azokat a romokat!!!

2 megjegyzés: