2012. március 6., kedd

Családi pénzügyminiszter - a pénz és az idő kapcsolata

Nem arról szeretnék írni, hogy az idő  pénz, hanem egy nagyon egyszerű pénzügyi szabályt szeretnék megismertetni veletek, amely alapja a kiegyensúlyozott családi ( és céges)  költségvetésnek.
Optimális helyzetből indulok ki, tehát van bevétel és persze vannak kiadások is, mert arra az esetre ha elapad a pénzforrás, sajnos semmilyen igazán okos tanács nem létezik. Kell persze tartalék, de tény, hogy sok család él hónapról hónapra, örülnek ha mindent ki tudnak fizetni, nem még hogy félre is rakjanak a kevéske pénzükből.
De talán nekik is hasznos lehet ez a pár egyszerű tanács:

A pénzt én ( bocsánat, szakmai ártalom, vállalati pénzügyi elemzésből írtam a diplomamunkámat) rövid és hosszú távú pénzeszközökre osztom.
A kiadásokat ugyanúgy: vannak rövid távúak és hosszú távúak.
A rövid távú kiadások a napi jellegű kiadások - közüzemi számlák, élelmiszer, tisztítószerek, utazási költségek, üzemanyag, biztosítás, telefon, stb.
Hosszú távú kiadás lényegében minden beruházás. Nem ingatlanra és autóra gondolok csupán, hanem például egy új porszívó, kerti bútor, tévé, berendezési tárgy ... bármi, ami nem szükséglet mint az élelmiszer és a fent felsorolt egyébb kiadások.






A családi költségvetés így kellene hogy működjön - vonatkozik ez egyébbként vállalkozásokra is, ha valamibe bele szeretnétek vágni: A havi fizetésből - bevételből  ki kell fizetni mindent, ami a napi létszükséglet: elsőnek a számlák, hiteltörlesztések (ezekről egy másik bejegyzésben még fogunk beszélni), élelmiszer, stb.
Beruházási tárgyat, akár egy 30 eurósat is csak akkor szabadna venni, ha a bevételeinkből minden felsorolt kiadás ki lett fizetve és MARADT pénzünk. Ezt nevezhetjük megtakarításnak, amely már hosszú távú pénz és fordíthatjuk egyszerűen spórolásra, tekinthetjük tartaléknak vagy pénzforrásnak azokra az esetekre, ha valamibe  beruházni szeretnénk.
Sokan esnek abba a hibába, hogy a fizetés után vesznek valamit, legyen az pl "csak" 70-100 euró, mert akkor éppen telik rá. Ezeket a vásárlásokat csak akkor engedhetnénk meg magunknak, ha minden havi, rendszeres kiadásunkra marad elég pénz, vagy van megtakarításunk az ilyen nagyobb kiadásokra.
Mindenkinek meg kellene szabnia egy összeghatárt, amely felett már a kiadást beruházásnak tekinti ( pl 30 euró) és figyel arra, hogy erre a pénzt ne a rövid távú forrásokból vegye el.
Nagyon hasznos, ha felkészülünk a nem havi, de mégis rendszeres kiadásokra, mint például a kötelező biztosítás, a ház biztosítása. Ha ezeket negyed évente fizetjük, akkor az egy hónapra eső részt jobb mindig leszámolni a havi költségvetésből, úgy tekinteni rá, hogy ez már nincs is, mert mondjuk két hónap múlva ki kell fizetnem belőle a kötelezőt. Így a negyedéves biztosítási díj nem lesz olyan sokk a család számára abban a hónapban, amikor ki kell fizetni.
Hasonló eset lehet akár a  nyelviskolai költségek vagy a tandíj  megfizetése is. Ezeket általában fél évente kell fizetni, mi viszont számoljunk velük a havi kiadásokban.
Kicsit más, mégis hasonló - ha  ősszel már tudom, hogy a tél elején be kell ruházni egy új csizmába, vagy kabátba. Erre is fel kell készülni előre, lehet rá tartalékolni pár hónappal előtte, így nem ürül le a bankszámla  (folyószámla ) a hó végére.

Apropó: bankszámla. Tudtad, hogy a kártyás fizetésnek a költségkontroll mellett mi a másik pozitív hozadéka? Vannak bankok, ahol a havi kártyás fizetések és elektonikus bankoláson keresztül megvalósított összegek után bizonyos százalékot jóváírnak a számládra a hónap végén. Összegfüggő, de annyit rendszeresen vissza tudsz kapni, mint amennyi a számlavezetési költség és az egyébb igénybe vett banki szolgáltatásaid  díja.

A folyószámlákról, díjakról viszont majd legközelebb:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése