2012. január 5., csütörtök

A boldogság új útja a kemény munka? Szégyenld magad, egocentrikus dolgozó anya!!!

Évekig semmi mást sem olvastam a  nőkkel, karierrel foglalkozó írásokban, mint hogy a nő sokkal többet vállal a mai világban mint a férfi. Maximálisan igyekszik teljesíteni mint anya, mint munkaerő. És hogy ezért minden nő megérdemli azt, hogy elkülönítsen magának néha pár órát, esetleg egy napot, amikor csak magával törődik, olvas, elmegy kozmetikushoz, egy kávéra, ebédre a barátnőkkel, vásárolgatni, egy masszázsra, stb.
Bevallom, én ezzel egyet is értettem és értek a mai napig, mert az ember nem élhet úgy, hogy mindig szolgál, kiszolgált, gondoskodik. Néha erőt is kell meríteni, hogy aztán legyen miből újra szétosztani.

...

Na, úgy látszik, a fejét újra felütő gazdasági válság még az efajta szemléletekre is hatással van. Volt szerencsém ugyanis azt olvasni, hogy a munka az nem büntetés, örüljünk hogy van, nem kellene a munkában x órát Facebookozni ( az én munkahelyemen speciel le van tiltva a FB mint ahogy sok más oldal is ) meg munkát tettetve csak úgy vegetálni, akkor több mindennel érkeznénk. És egyébbként is - miért kell kipihenni a munkát?  Becsülni kell!



...

Hát minden tiszteletem a cikk írójának ( ELLE 2012/01-02 ), szeretek is dolgozni és igyekszem tisztességesen is tenni azt, de megkérdezném tőle, hány órás az ő munkaideje és hogy pl megadatik - e neki az a luxus, hogy munka után, az irodájából kilépve már kikapcsolhat, beleértve a notebookját és a telefonját is. Mert amennyiben igen, akkor becsülje a fantasztikus munkás életét! Vagy bizonyára máshogy viszonyul az is  a munkájához, aki olyan országban él, ahol reggeltől estig van ovi, van támogatás nevelőkre, van keret házvezetőnőre, kertészre, stb. Ahol a nő megválaszthatja, hány órában akar dolgozni. Ahol nem úgy kell kezdeni egy munkahelyi meghallgatást, hogy " Igen, van egy gyerekem, vagy kettő, de észre sem fogjátok venni, nem maradok velük otthon, nem szoktak betegek lenni." Ez a mi társadalmunk szégyene. És akkor még legyen lelkiismeretfurdalásunk is, ha a munka nehézségeket okoz, vagy ha elnyomja az életünk más területeit is és nekünk ez nem tetszik! Hiszen nem a munka a nehézségeink forrása, a látásmódunkban van a probléma!!!

...

Azt gondolom, hogy nem kellene átgondolatlanul átvenniük a nemzetközi magazinoknak azokat a cikkeket, amelyek pl Franciaországban vagy Angliában kialakult feltételekből indulnaki ki. Amire ott egy anyuka helyeslően  nagyokat bólogat, miközben a a kávéját iszogatja a teraszon,  a takarítónő pedig éppen a családi ezüstöt fényezi. Na de nem általánosítok, nyugatabbra és északabbra sincs kolbászból a kerítés, de talán más a megbecsülése és a társadalmi helyzete egy dolgozó családos nőnek.

2 megjegyzés:

  1. Engem inkább a cim fogott meg....Nemtudom mennyire ennek szántad,de nekem ironikusan hat ez a "Szégyenld magad, egocentrikus dolgozó anya!!! " mondat. Szóval ha jol értelmezlek,akkor pont nemkell magunkat szényenleni. :-) Bár az az igazság hogy még GYES-en vagyok,nem dolgozom emelett,de előtte 5évig ugyanazon cégnél dolgoztam és megbecsültek,vissza is várnak :) Bár addig még van hátra 1,5 év.Na a lényeg hogy nekem személy szerint rettenetesen hiányzik a munkám,a légkör,a napi rutin. Minden ami azzal jár.Nem mintha itthon nem élvezném a közös játékot a kicsi lányommal. De gondolom érted mire akarok kilyukadni.... Nehéz ez a kettősség. Dolgozni akarás és az idő kihasználása a gyermekeddel.mert ugy eltelik az a fránya idő :(
    Én büszke vagyok azon anyukákra,akik képesek helytállni mint a munkahelyen,mint háziasszony,anya,szerető társként....pláne ha megfelelő intelligencia párosul mindehez!
    És igen,biztos vagyok benne,hogy más a megbecsülése (és társadalmi helyzete)egy dolgozó családos nőnek.jó értelemben más.

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, van irónia a címben. Én keményen dolgozom elég rég óta. Mellette van egy négy éves lányom. Az életet megszervezni és a gondokat megoldani nem könnyű, mert természetmből fakadóan nagyon maximalista vagyok. Az Elle-ben olvasott cikk azt taglalta, hogy attól hogy dolgozó nők vagyunk és mellette még anyák is, nem panaszkodnunk kellene, meg kipihenni a munka fáradalmait, mert az nem fáradtság. Ez dühített fel, hiszen minden munka fáradtsággal jár. A gyerek nevelése is és mindenkinek szüksége van valami olyan feltöltődésre, amely új energiákkal tölti fel. Legyen az wellness, vagy sport, vagy séta, ... bármi, egyéntől függ. Azt mondom, hogy ha valaki fáradt, ki kell mutatni. Ki kell mondani. Nem vagyunk superhősök, emberek vagyunk ingadozó teljesítménnyel és hangulatokkal. Jogunk van fáradtnak is lenni és a munkától is. A következő dolog, amellyel én nem szembesülök szerencsére, a munkahely-gyerek kérdés. Mert mi van ha a gyerek beteg, ha fellépése van az oviban, az iskolában, ha a nyári szünetben nincs ovi??? Kevés helyen akarnak ezekről a gondokról tudomást venni, pedig egy alkalmazott teljesítménye nagyban függ annak lelki békéjétől, nyugalmától. Az pedig például egy beteg gyerek mellett nem olyan egyszerű dolog. Nagyon bonyolult dolog ez, de összegzésül annyit mondok: a munka nemesít is, változatosságot is hoz az életbe, fejleszt is. De ugyanúgy energiákat vesz el tőlünk, fizikai és lelki fáradtságot is okoz. Tehát ha fáradtak vagyunk, ha lemerültünk, igen is találjunk magunknak egy kis időt a feltöltődésre és ne szégyenljünk segítséget kérni a családunktól.

    VálaszTörlés