2012. január 23., hétfő

Kutya kalamajka

funny-pictures-animals-dogs-cars1

Láttam már pár szereptévesztett kutyát életemben. Vannak olyan típusok, - mint például a labrador, amelyek hajlamosak átvenni bizonyos jegyeket is az emberi viselkedésből. Sőt, van olyan kutya is, amelyik olyan mértékben a saját gazdáját tartja (szimpla értelemben vett) élete párjának, hogy emiatt a többi kutya társaságát el is utasítja.
A mi kutyáink  is elég "érdekesek". Nem szeretnek többek közt  a földön ülni. Van egy padjuk, azon szoktak hárman nyomorogni, pedig arra a padra jó esetben a labrador vagy a golden retriever fér el egyedül. Ök mégis ezen  egyensúlyoznak, mindig lelóg valamelyik kutya eleje, fara, aztán borulnak.
Azt gondoltam, ez a csúcs, ezt nem űbereli más ebszokás.
Mit ad isten, a cockerünk hírből sem ismeri a házőrző szerepkörét. A fene vigye el, nem hallott róla. Inkább képzelheti magát testőrnek, vagy hostessnek, mert azt az egy dolgot nem tudja elviselni, ha otthon marad, mi pedig elmegyünk. Átpréseli magát bárhol, magasugrik, de kiszabadul és jön az oviba, üzletbe (ez eddig a maxiszégyen) és orvoshoz is.
Nem tudom, még mivel lep meg minket. Mit lehet az ilyen kutyával tenni???
HELP!!!

2012. január 15., vasárnap

Keresd a pici csodákat!!!

A legtöbb ember az egész heti robot után a hétvégi két naptól várja a feltöltődést, a pihenést.
Ugyanez a két nap áll a rendelkezésünkre  takarításra, főzésre, mosásra, gyerekekkel közös játékra, ... és még sorolhatnám.
Reális tehát az elvárás, hogy ez a 48 óra fog kikapcsolódást és új energiákat  hozni az életünkbe? Azt gondolom nem.  Ideje lenne a hét hét napját egyformán látni. Ne dolgos hét napnak, hanem hét olyan napnak, amely során bármelyik pillanatban megélhetünk valami szépet, inspirálót, csodásat.
Én a saját  hetem legnagyobb csodájának ezennek kikiáltom azt a gyönyörűen illatozó játcintot, amely most is itt pompázik előttem :-)
Köszönet érte...


2012. január 5., csütörtök

A boldogság új útja a kemény munka? Szégyenld magad, egocentrikus dolgozó anya!!!

Évekig semmi mást sem olvastam a  nőkkel, karierrel foglalkozó írásokban, mint hogy a nő sokkal többet vállal a mai világban mint a férfi. Maximálisan igyekszik teljesíteni mint anya, mint munkaerő. És hogy ezért minden nő megérdemli azt, hogy elkülönítsen magának néha pár órát, esetleg egy napot, amikor csak magával törődik, olvas, elmegy kozmetikushoz, egy kávéra, ebédre a barátnőkkel, vásárolgatni, egy masszázsra, stb.
Bevallom, én ezzel egyet is értettem és értek a mai napig, mert az ember nem élhet úgy, hogy mindig szolgál, kiszolgált, gondoskodik. Néha erőt is kell meríteni, hogy aztán legyen miből újra szétosztani.

...

Na, úgy látszik, a fejét újra felütő gazdasági válság még az efajta szemléletekre is hatással van. Volt szerencsém ugyanis azt olvasni, hogy a munka az nem büntetés, örüljünk hogy van, nem kellene a munkában x órát Facebookozni ( az én munkahelyemen speciel le van tiltva a FB mint ahogy sok más oldal is ) meg munkát tettetve csak úgy vegetálni, akkor több mindennel érkeznénk. És egyébbként is - miért kell kipihenni a munkát?  Becsülni kell!



...

Hát minden tiszteletem a cikk írójának ( ELLE 2012/01-02 ), szeretek is dolgozni és igyekszem tisztességesen is tenni azt, de megkérdezném tőle, hány órás az ő munkaideje és hogy pl megadatik - e neki az a luxus, hogy munka után, az irodájából kilépve már kikapcsolhat, beleértve a notebookját és a telefonját is. Mert amennyiben igen, akkor becsülje a fantasztikus munkás életét! Vagy bizonyára máshogy viszonyul az is  a munkájához, aki olyan országban él, ahol reggeltől estig van ovi, van támogatás nevelőkre, van keret házvezetőnőre, kertészre, stb. Ahol a nő megválaszthatja, hány órában akar dolgozni. Ahol nem úgy kell kezdeni egy munkahelyi meghallgatást, hogy " Igen, van egy gyerekem, vagy kettő, de észre sem fogjátok venni, nem maradok velük otthon, nem szoktak betegek lenni." Ez a mi társadalmunk szégyene. És akkor még legyen lelkiismeretfurdalásunk is, ha a munka nehézségeket okoz, vagy ha elnyomja az életünk más területeit is és nekünk ez nem tetszik! Hiszen nem a munka a nehézségeink forrása, a látásmódunkban van a probléma!!!

...

Azt gondolom, hogy nem kellene átgondolatlanul átvenniük a nemzetközi magazinoknak azokat a cikkeket, amelyek pl Franciaországban vagy Angliában kialakult feltételekből indulnaki ki. Amire ott egy anyuka helyeslően  nagyokat bólogat, miközben a a kávéját iszogatja a teraszon,  a takarítónő pedig éppen a családi ezüstöt fényezi. Na de nem általánosítok, nyugatabbra és északabbra sincs kolbászból a kerítés, de talán más a megbecsülése és a társadalmi helyzete egy dolgozó családos nőnek.

2012. január 1., vasárnap

Kell finomabb ???

Kell finomabb mint egy citromtorta???








( nem, amíg ki nem kísérletezem a citromos bazsalikomosat )




2012

A Szilveszter éjjelt mindig nagy eufóriában vártam. Éjfélkor tényleg elhittem, hogy a következő évben lesz erőm változni vagy változtatni, teljesülnek az álmaim. Aztán eltelt 365 nap és az ember fia, lánya konstatálhatta, hogy  egy évvel öregebb lett és megint eltelt egy semmilyen év. De majd a következő!!!

Ez alkalommal először nem várok csodákat, nem fogadtam meg semmit sem. Egyedül arra fogok törekedni, hogy ami nekem természetes, azt is becsüljem  meg, mert másnak lehet annyi se jut.  És ami ma már természetes, az lehet holnap még újra álom.

Újra kell tudni becsülni egy finom falatot, egy szép pillanatot,  egy új ruhát ( nem csak egy napig ), egy jó filmet, a gyönyörű zenét.
 Elrontott minket  a full extra, az exclusive, az ulra all.  Pedig nem erről szól  az élet. Hiszen én is a legolcsóbb nyaralásunkra emlékszem vissza a legszívesebben.
Kellett a fenének akkor még a füstölt lazac, a wellness, az öt medencés szálloda!



 Most pedig  miről szólnak a napjaink? Korbácsozva hajtjuk magunkat egész évben, hogy némi luxust és önámítást vehessünk pár napra, becsapva ezzel saját magunkat is. Külsőségekre törekszünk és látszatot igyekszünk fenntartani. Megéri??? Hiszen elfelejtjük becsülni az egyszerű de értékes dolgokat.


Mit is remélek a 2012-es évtől???

Ha ebben az évben sikerül többre becsülnöm azt, ami megadatott, már csak boldogabb ember lehetek.
Boldog ÚJ ÉVET kívánok minden kedves ismerősömnek :-)