2017. április 13., csütörtök

Gyurma, szesz, rock&roll

Hajnali 2 óra 37 perc van. Most indítottam el a mosógépet. Igen, most.

Amikor tegnap este lefeküdtem, még nem is sejtettem, hogy:
-  pár órán belül lesz egy inteligensen ragacsos  élményem az ágyban,
- 2 óra 10 perc környékén egy klasszikus és  néhány agyi infarktusom, amelyeket lábon kihordok, miután elolvasok egy a gyártó által közölt viccesnek szánt, de provokációnak felfogható használati utasítást,
- leküzdöm magamban azt az ösztönös vágyat, hogy felkeltsem a gyereket és lekapjam így az éjszaka közepén mind a tíz körméről,
-  ezt követően egy mély levegő, nó pánik, nó pánik egyperces  mantrázás után csak úgy dőlni fog rólam (nem belőlem) a jó kis ötvenes házipálnika szaga.

Na de hogy tegyük tisztába a dolgokat: ismeritek azt az érzést, amikor húz az ágy, szinte belesüppedsz, odatapadsz, nem enged? Rossz alvó vagyok, így furának is éreztem ezt az egészet úgy tudat alatt. Arra keltem félkómásan néhányszor ebből  a három órásra sikerült fene nagy alvásból, hogy ahh, beleragadok az ágyba! Aztán két órakor már a kezem is beleragadt, valami fura anyag volt az ujjaim között és akkor ráeszméltem, hogy a gyerek becsempészte azt a nyomorult inteligens gyurmát  az ágyamba!!! 
Azt, amelyik nem porlik, szárad,  ... csak olvad, folyik és ragad.




Hozzáteszem, hogy nekünk nincs inteligens gyurmánk, mert én eddig keményen ellenálltam, hiába könyörögtek a gyerekek érte, nem engedtem be a házba a cuccot.  

Pár napja a kicsi  sapjákának belső része furán ragacsos volt, mikor hazaért az oviból. A haja is, meg is mostuk azt gondolván, hogy  valami édes cucc ragadt belé, bár én semmiféle illatot nem éreztem rajta és a mosás ellenére az ujaimmal szedtem le az anyagot a hajszálairól. A nagyobbik lányom a fagyira terelte a gyanút és nem is oldottuk ezt tovább, merthogy nem volt más gyanúsítottunk.  Mostanra persze összeraktam, hogy a négyéves a sapkájában csempészett haza az oviból egy darabka inteligenciát.

Ezen felismerések után már kellően felébredtem és  tudatosult bennem, hogy az a bizonyos  ágyba húzó érzés  
( ezt hittem mély álomnak bakker ) az egész bal karom felől nem más, mint  ez a ragacs és pont akkor, amikor fázva,  az én szerelmetes szépséges köntösömet is magamra húzva aludtam el az ágyban!!!

A kezdeti pánik után azzal nyugtattam magam a mosdó felé tartva, hogy az inteligens gyurma elég okos kell hogy legyen ahhoz is, hogy kimásszon a ruha anyagából. Miután rágugliztam  a neten, ilyen mondatok csaptak pofán:

"Hát ha intelligens, kimegy ha megkéred."
" Indíts kártérítési pert a gyártója ellen."
" Nekünk az ágyneműbe ragadt, próbáltam a fagyasztásos módszert (rágónál beválik), itt sajnos semmi eredménye nem volt. Végül kitépkedtem, leszedegettem amennyire bírtam, de az ezüstszürke szín benne maradt a rózsaszín takaróhuzatban. Azóta mostam többször is, semmi változás. 
Ha valaki tud valamilyen megoldást, én is szívesen fogadom."


Agyi érgörcs, egyes csapó! 
Hát most aztán WTF?

Ó, tuti van a gyártónak oldala, biztosan lesz ott a FAQ részben egy hasonló kérdés, nézzük gyorsan!!!
Mi okosat találok ott, egy professzornak nevezett pszichopatán vigyorgó szemüveges figura képe alatt?


Agyi érgörcs, kettes csapó!
Miután kitisztul a látásom, olvasom tovább:


S ahhoz, hogy teljesen leamortizálódjak agyilag és érzelmileg, elég olvasnom a gyártó utolsó, maradjunk annyiban hogy egy kicsit, pikánsan provokatív, pofádba röhögős tanácsát:


Titkoz hozzávaló! Talán! Inteligens! Muhaha!!!


Már a hármas csapónál tartok. Honnan a jó büdösből szerzek én hajnali kettő körül tiszta izopropil - alkoholt???

A folt a köntösön hatalmas, megszakad a szívem, mert én ebbe a cuccba bele vagyok szerelmesedve, amióta megvettem és akkor így járok vele, tessék!

Kisírom és kisajnálom magam. Fiatal vagyok, gyorsan rehabilitálódom így a harmadik összeomlás után. 

Most lép életbe a kreatív ember a magyar című fejezet. Merthogy ha ez nincs, akkor nézzük, mi is van otthon???

Van itt szesz, a bulis laposüvegemben ( most ez elég alkeszosan hangzik, tudom, de mentségemre szóljon, hogy ha akkora piás lennék, nem lenne az üvegben a cucc már negyedik hónapja)!!!
A decemberi Budapest Arénás Ákos koncertre tartva sajnos  akaratunk ellenére is komolyan át kellett fertőtlenítenünk a  bélrendszerünket, mert akkoriban tombolt a jó kis hányós hasmenős első felvonása és hát nem hagyhattuk, hogy minket is letaroljon, így végig,módszeresen gondoskodtunk a megelőzésről.

Akkor nem is gondoltam, hogy ez a szesz mostanra második alkalommal is segít majd rajtam. Tudom, ki főzte, ha nem is hetven, de 50%-nyi alkohol ebben is biztosan van. Mivel más munícióm nem igen van már,  s én  menteni akarom  a menthetőt, így ráöntöm az egészet a köntösömre. 

Hajnali kettő húsz. Pálinkaillatban úszom. Ha most valaki látna, ahogy enyhe pszichózisban rázom ki az utolsó csepp piát a laposból, .... hát nem is tudom,mit gondolna.
De már mindegy is, mert pálinkaszag ide vagy oda, a gyurmamaradvány felszívódik!!! Eltűnik, komolyan!!!
Mámorosan, a körtepálinka gőzétől megrészegülve táncolok a konyha közepén.
Hát mégis? Lehetséges ez??? Megszabadultam tőle??? Inteligensebb vagyok a gyurmánál???

Visszalesve a provokátor weboldalára látok még megjegyzéseket holni lehetséges színfoltokról a ruhán, amelyeket nekem esélyem sincs meglátni, lévén, beáztattam pálinkába a köpeny teljes bal felét, így jobbnak látom átdörzsöni azt egy kevés (sok) folttisztító folyadékkal is, a gyártó tanácsai alapján.
S hogy biztosra menjünk, bepakolom a cuccot a mosógépbe. 
Azt pedig ünnepélyesen megfogadom ebben a szeszes pillanatban, hogy nálunk az inteligens gyurma továbbra is tiltólistán marad!

Itt tartunk most.  Mostanra 4 óra 11 perc van. Zombinak érzem magam, de lassan kezdek magamhoz térni. A mosógép most fejezi be a mosást. 

Micsoda éjszaka volt ez! Az adrenalin az egekben! Csak úgy folyott a szesz! Ezek után mondja azt bárki is, hogy a harmincas, kisgyerekes anyák nem tudnak élni!!!



2017. március 29., szerda

Nincs szuszogás


A nagymamánál alszik a két gyerek. Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt  szorosan mellém. Szorít, nem enged el. Nem beszél, csak képeket  vetít az agyamba azokról a mai történésekről, amelyeket másként  is meg lehetett volna élni. Hozzánk méltóbban.  Kiabálás nélkül, parancsszavak nélkül. Büntetés nélkül.

De ezek mind megvoltak és bár a szoba, az a bizonyos, amelyben  (Vekerdy után szabadon) egy ösvénynek is elégnek kellene lennie, hogy én boldog anyuka   legyek, a gyerek meg igazi szabad lélek, őserdő maradt, benőtt, fojtogató indákkal teli.
Én ennek ellenére mégis  minden elvemet és „ti innét addig ki nem mentek“  típusú fenyegetésemet félretéve  fél perc alatt pakoltam össze a két vándortarisznyát és kötöttem fel négy darab utilaput a gyerekek talpára, mikor a mama felajánlotta, ma éjjel nála alhatnak.
„Menjetek csak! Jobb lesz így mindenkinek. Mama mama lehet, ti unokák, én meg talán újra Iveta.„

...

Nincsenek gyerekek.  ... Oké, oké, mit is kezdjünk ezzel a hirtelen megváltozott helyzettel??? Elég a takarításból, a gondokból,  a hülye, önmarcangoló gondolatokból,  ... irány az élet, csapjunk bele a lecsóba! Tudod, csak úgy  mamisan.
Egy kis csavargás a fővárosban, egy kis Ikea túra, ahol minden szoba rendezett és én bármelyikben ott maradnék egy éjszakára vagy akár egy életre is, majd egy kis vacsi. Nyugis, „lájtos“.  Olyannyira lelkes vagyok, hogy még a párom is elhiszi, ez akár egy normális este is lehet. Nekiindulunk hát a nagyvilágnak, vigyázz élet, jövünk! Ketten, gondok, gyerekek nélkül.


Nézem a sötét tájat az ablaküvegen át, idegennek érzem magam a saját életemben. Legyen vége az útnak!  ... Jussak ki végre az áruházból!  ... Fizessünk már, túl sok az ember az étteremben!  ... El innen, ki innen! Menjünk már haza!!! Csak ott jó, csak ott vagyok én is én, csak ott vagyok teljes.
Hazaérkezvén némán becsukom a szobám ajtaját magam mögött.  Befekszem az ágyba. Csend van.  Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt mellém szorosan. Nem jó így. Elfordulok tőle, de hátulról  úgy is szorosan átölel, nem enged.  Ma éjjel ő a társam.




Jobbomra fordulva egy ott felejtett maci néz rám hideg gyöngyszemeivel. Abban a nézésben, a mozdulatlanságban, a szótlanságban benne van minden vád, melyekkel saját magamat bántom.

Néha fáj a boldogság. De csak azért, mert él, formálódik, növekszik, tanul. Ad, majd elvesz, ölel, majd  szíven szúr. Elgáncsol, felsegít, etet  és éheztet. Kínoz és kényeztet.

S ami ennél is jobban, a világon talán a legjobban tud fájni, az a boldogság hiánya, mikor nem szuszog ott mellettem  a nyugodtnak remélt, ámde üres éjszakákon.

2017. március 19., vasárnap

Mangós ruccolasaláta gyömbéres, citromos öntettel

Vasárnap ebédre többféle finomságot készítettem, de ezek közül az én kedvencem ez a saláta volt:

Ruccolához felkockázott paradicsomot és finom édes mangót adtam.

Az öntethez olivaolajat, fehérborecetet, balzsamecetet, egy kevés vizet, citromlevet, gyömbért, borsot, egy kicsi cukrot kevertem össze, majd ezzel nyakonöntöttem a salátát. Ha lett volna otthon, még egy kis csilit is adtam volna hozzá.
A salátához pácolt, grillezett csirkemellett kínáltam.





Isteni, friss, gyorsan elkészíthető.

Komolyan mondom, én elvenném magamat feleségül!  Pechemre más már megelőzött ebben 12 évvel ezelőtt. Szerencsés egy pasas, mit mondjak...

2017. március 18., szombat

Karfiol curry

A gyerekek szombatra rántott karfiolt óhajtottak,  amelyet én  a gluténmentes étkezésem miatt nem eszem - GM változatban sem.
Kedvet kaptam viszont én is a karfiolhoz, így ideje volt elkészítenem  azt a csábító karfiol curry receptet, amelyet nemrég találtam a Vasárnap magazinban.

A karfiolt pici  rózsákra szedtem. Kókuszzsíron megdinszteltem két fej apróra vágott hagymát, ehhez hozzáadtam két gerezd felaprított fokhagymát, egy darabka reszelt gyömbért, majd erre az alapra raktam a karfiolt, melyet jól átforgattam vele.  Egy pici vizet tettem alá, tényleg csak keveset, nehogy leégjen, majd hozzáadtam a curry fűszerkeveréket (Kotányi fűszermalom ), sót,őrölt köményt és frissen őrölt  borsot.



A fűszerekkel is átforgattam a karfiolt, majd egy kevés kókusztejet és egy kis doboz kókusztejszínt adtam hozzá. A karfiol curryt fagyasztott cukorborsó hozzáadásával tettem még érdekesebbé. Lefedve nagyjából fél órán át főztem, ez alatt szépen besűrűsödött az étel.

Szafi free lángos lisztkeverékből egy tortillához hasonló lepénykenyeret készítettem, ehhez receptet Szafi oldalán találtam IDE kattintva
A forró, enyhén  kókuszzsírral kikent  serpenyőben megpirítottam a lepénykenyereket. Nagyjából 3-3 percig sütöttem őket mindkét oldalról, majd az elkészült karfiol currihoz adtam köretként.

A curry nagyon finom lett, igazi ízorgia.
Jó étvágyat kívánok hozzá!

P.S.: a receptet a férjemen  is leteszteltem, repetázott belőle !!! 

2017. március 11., szombat

A világom képekben

Akit érdekel egy kicsit több az én világomból ( sok sok kép cipőkről, könyvekről, virágokról és kajákról) az kövesse mindannapjaimat az Instagramon:

https://www.instagram.com/superwomanatwork/



Mert van, amikor feleslegesek a szavak.


2017. március 8., szerda

Sajtóvisszhang -Vasárnap Lélek Magazin

A tegnap megjelent Vasárnap Lélek magazin mellékletében egy terjedelmes könyvajánlót olvashattok tőlem, melyet  Gretchen Rubin Bolgogságterv című könyvéről írtam.

Keressétek a Vasárnapot az újságárusoknál!


2017. február 24., péntek

DURVA ANYA

Mindig azt hittem, hogy nincs lejjebb az állat módjára  nyerítek a gyerekeimmel helyzetnél, de jelentem, van!!!
Az ember általában kedvesen és békésen kezdi a komunikációt, ha a csemetéit szeretné megkérni a szobájuk rendbetételére. Mosolyogva szól hozzájuk:
-  Drágaságaim, légyszíves menjetek fel és rakodjatok össze a szobátokban!

A következő fázis az, amikor tudatosul benne, hogy a mosoly és a kérés itt bizony kevés volt és átvált felszólító módba: 
- Azonnal menjetek fel a szobátokba rakodni!

Jön még további pár fokozat, fenyegetés, majd ordítás ... az eredmény ugyanúgy semmi.

Itt tartottam én is az előbb. Nincs a torkomban több erő, mert beteg vagyok, így nem maradt más hátra, mint elővenni a legmocskosabb módszert: 

PALACSINTÁT SüTöTTEM!!!

És igen, tárva, nyitva hagytam minden ajtót, had szálljon felfelé a fincsi palacsintaillat, bódítsa el így 12 óra táján  a két éhes ellenállót, akik mint a lovak, futottak le a lépcsőn, holmi kényeztető takarmányozást remélve.

Amikor leértek, mosolyogva megmutattam nekik a rengeteg palacsintát és a Nutellát, majd elpakoltam  mindent azzal, hogy ebből ugyan nem esznek, amíg nincs rend.

Lázadás, bőgés, futás vissza. Most már rakodnak.

Fúj, de durva vagyok!!!
Thatś my superpower!!!